Napló, avagy egy megépülő? soha meg nem épülő? emlékmű története VII.

Miközben változatlanul semmi érzékelhető nem történik a tárgyi értelemben vett emlékmű felépüléséért, miközben hallgatnak az apparátusok és némáznak a bürokráciák, a szellemi értelemben – ha úgy tetszik, virtuálisan – vett emlékmű szép csendben, hétről hétre gyarapszik.
Legújabban például Sárközy Péter, a magyar irodalom római professzora tett hozzá egy jelentős elemet ehhez a spirituális építményhez. Kéziratát azzal a szabadkozó szerénységgel nyújtotta át, hogy amennyiben abból indulunk ki, miként rengette meg az ötvenhatos magyar forradalom Európát és hogy miként kapott halálos sebet a szovjet birodalom tekintélye Nyugaton (többek közt a baloldali értelmiség soraiban), akkor talán nem érdektelen ötvenhat őszének olaszországi visszhangjával is foglalkozni. Különösen, mivel erről Magyarországon fölöttébb keveset tudnak.
Hogy milyen keveset, ezzel megrendülve szembesültem a magam ismereteit illetően is. Mert noha több száz munkát olvastam ötvenhatról, én sem tudtam arról, milyen izgalmas szövegek születtek akkoriban olaszul – és lappanganak mind a mai napig lefordítatlanul...
De adjuk át a szót Sárközy professzornak.