Ich liebe dich, mon amour
du bist die See die Seele
te vagy a tengerparti szél
s a víz alatti kőfalak
között egy utca-féle
te vagy az én tengerszemem
te vagy az én tengerhajam
fal vagy és ablak a kőfalon
ablak vagy s függöny az ablakon
függöny vagy s írás a függönyön
de ne is nagyon figyelj reám
éppen csak morfondírozom
épp csak magamban mondok én
csak jár a szám, beszélek
tengerszemem vagy, ablakom,
a tó vagy és a lélek.
És minden egyes évszak is,
you are the sea the season.
*
A zöldes tengervízből
leány, vagy napkorong kél.
Ujjam hegyében ébredsz
s újra ébredsz
újra meg újra megidéz
az emlékezés meg a kéz –
ujjaimban lüktetés:
visszatérő arcod az,
fölvirrad és alkonyul
mon amour du
mon amour
elfelejt
s újra fölidéz
az ujj a szó a víz
a kéz
nap után új nap így telik
ich liebe doch
ich liebe dich
te ne törődj
ne törődj semmivel,
a tengernek sincs ruhája
meztelen alszik el
és minden egyes évszak,
tu es le mur la mer
vízinevetés, az vagy,
la soeur des sorcières
Tengerből napkorong kél.
Így élsz, gyanútlanul,
nem sejtve, rád van írva:
tu es la mer
l'amour
