1. A rossz vers; írtam 1976-ban, megjelent 1978-ban:
A TÁRGYAK, MINT A HARMONIKA, ÖSSZECSUKVA KÖZTÜNK
Egy lejtőn tehervonat szabadult le. A vele szemben fölfele kapaszkodó, húsz méter hosszú szerelvényt nyolc és fél méternyire nyomta össze.
Na látod, ez semmi azokhoz a tárgyakhoz képest, amelyek kettőnk közt –;
de erről szól a vers:
A tárgyak rendkívül alattomos banda!
Már régóta figyelem őket: nem elég
hogy naphosszat itt döglenek közöttünk és
elválasztanak egymástól
hanem mikor mellettem vagy
ezek még akkor is itt lapulnak
figyeld meg a bestiákat:
összepréselődött óceánjárók
celofán-vékonyra összehajtogatott trolibuszok
levasalt kikötők összenyomott színházi ruhatárak repülőterek és
lepréselt hajópincérek meg gőzkalapácsok mind itt közöttünk egymás
hegyén-hátán
és mikor távolodunk egymástól
akkor nem is mi távolodunk egymástól
hanem közénk nőnek ezek a gyalázatosak mint a giz-gaz
ahogyan egy összeragadt ráncos luftballonba levegőt fújnak
így dagadnak óriásira
igazi utca nagyságúra nőnek a laposra összecsukott utcák
már egy utcányi választ el tőled
és újabb házak nőttek elő
már nem is látlak.
S még mindig itt vannak közöttünk az óceánjárók és a kikötők.
Mekkora szerencse hogy ők még nem mocorognak
milyen jó hogy ennyire békésen szunyókálnak itt
kettőnk közt
igaz?
2. Részlet egy 1979-es levélből:
...elsősorban is a bőbeszédűségtől kellett megszabadítanom a szöveget. Hat sorban akartam összefoglalni, ez lett belőle:
A TÁRGYAK
Már régóta figyelem őket: itt sunyítnak közöttünk, laposra
levasalva, lepréselt gőzhajók, utcák,
fatuskók összehajtva
és távolodva tőled,
mintha nem is én távolodnék: mintha egyhelyben állnánk
és sok-sok tárgy nőne ki a földből, s ez eltakarna lassan,
s a távol föloldana, mint savas eső a márványt.
3. Egy 1980-as próbálkozás:
Megnőnek hirtelen a tárgyak,
(befejezetlen)
4. Levél a szerkesztőhöz, 1986:
„...s ez az egész ötlet a tárgyakkal ma már épp oly mesterkéltnek tűnik, mint amilyen távolinak az a szerelem, 10 évvel ezelőtt."