Milyen az Attiluska:
elindulni tegnap este törpe-utcákon arra ahol
görbe fafogú vaslétra visz az égbe itt
szalad fel néha a vasmacska hogy horgonyként szakadjon bele
a fekete kemény mederbe amelyben a föld folyik:
hogy úgy induljon el az ember hogy tudja:
megvárja a vasmacskát vigyen föl az égbe –
elindulni míg nem is egy kút a horkoló kertek
torkában kutyaként ordít föl(fele) bugyborékol
s föltör rajta a hang akár az alvadt –
Annak a dolognak ott fönn a fénye nem süt – igaz?
legomolyog mint a cigarettából kibúvó
nagy fehér rongysárkány – kimászik.
Bizony az egykori holdállatok sírján
kereszt itt-ott kivetett gyökerek
és lépések
A levegő üregi kígyói az átlátszó testűek
amikor farkukkal fölverték az utacskák porát
nem köhögtetett meg Attiluska? a feldörömbölt por amely
úgy száll föl-föl
mint belülről vert dob bőrén a liszt –
(A félelmet torkodba lopja
kőlábú lovak kőgaloppja.)
Érezted talpad alatt
hogy gomolyognak a földben úszó vándorló felhők
ők akik a sínen túl a homokból kiugornak
s mint roncsok folytatják nem kiszámítható útjukat
sárga
cél irányában
.....................................................................................................................
torkára fagyott a kutaknak a kiáltás
nagy jégtuskó hever most a kutak
gégéjében
vasmacska
nyávog
Ő hosszúnyakú lúddal táncol a sínen
a föntről legomolygó nagyon is erős fényben
tovább
tov