I.
Ma reggel elindultam
a 66-os úton
fantom jő velem szembe:
kezem feléje nyútom:
ő az, ki én voltam 33 éve.
Igen, ez ő, ez én vagyok, kit 33 éve
kis híján agyonvertek.
Ezt mondja egyik énem,
így beszél, ma már vénen.
Most látom, többen vannak.
Nem bánom, fiúk, gyertek.
Hisz egy irányba tartunk?!
Fiúk, ti merre mentek?
Mind, kik én voltam egykor,
ti tizenéves Gézák,
ti lázas vőlegények.
Fiókjaimban drónok
és végtelen regények.
És mindegyik fiókban
365 lap
a 65 fiókban
egyikbe denevérek
egy másikba meg pók van.
S így szól egy másik énem:
Már vénülő kezemmel
már vénülő szememmel
már vénülő szívemmel
elég sokféleképpen én
látszom át a képen.
De folyamatos-e az én?
Mennyiben ifjú még a vén?
A vén mennyiben ifjú még?
Annak is kéne látszani:
Ifjúnak lenni nem elég.
Huszonhat éves énem így beszélt:
A szemem zöld üvegszem,
üvegnyelv koccan számban.
S lehet, hogy megöregszem.
Lehet, hogy megöregedtem?
Ezt kérdi hatvanéves énem.
Hiszen én az is én vagyok
az aki harminc voltam
így remélem.
A jövőm állt előttem.
Most már enyém a múltam.
II.
Három üveggolyót követve
magas hegységen keltem át:
az Üveghegyen jártam.
Egy üvegszirén élt ott.
Én is üveggé váltam.
A szirén szólított meg.
Volt úgy, hogy vele háltam.
Nehéz volt üvegkönnyem
vagy bármit is lenyelnem.
Mellemben üvegszív vert
üvegből volt a nyelvem.
Mellemben üvegszív vert, kettő.
És üveghangon, úgy beszéltem,
madárnyelven és üveghangon
így énekeltem és beszéltem.
Aztán az üveg elrepedt,
az Üveghegy meg minden.
Kettéhasadtak szíveim
s a golyók szíveimben.
Függelék, jegyzetek
a)
Már vénülő lábammal
én megyek át a téren.
És valahonnan így szól
egy másik, régi énem:
Tartsunk, hatvanhat Géza
egy életkonferenciát.
S nehogy leírjuk rímként, hogy
Új- vagy Óperenciát.
b)
2019. augusztus 21-én, szerdán
„Ők, kik én voltam eddig.”
Egészen mostanáig,
tegnapig, vagyis keddig. De
ma egy másik nap van. Hat
év s még másik hatvan,
ahogy a német mondja.
Azt mondja sechs und sechzig,
mert neki így esik jól, ilyen
formában tetszik.
De milyen más a helyzet,
mikor még szex unt cvancig
Ha kilépsz önmagadból
elérsz egy másik sanszig.
c)
Ma kétszer annyi lettem?
Lehet, hogy feleannyi?
Hiába kétszer harminc,
énnekem most már annyi?
Amikor 140 kiló voltam, a hozzáértők azt mondták: le kell fogynom, mondjuk 70-re. Rá is szántam volna magam, de aztán az jutott eszembe: hiszen így el fog tűnni a fele Géza! Hova lesz az egyik felem?
d)
Nagyanyám, amikor 1 éves voltam, éppen 47-szer annyi volt, vagyis negyvenhét éves.
Amikor meghalt, már csak kétszer annyit élt, mint én. Kilencvennégy évesen temettük el, én akkor voltam negyvenhét. Hogy van ez? Hiszen nem éltem gyorsabban, mint ő, mégis a negyvenhétszeres előnyt behoztam kétszeresre, ennyire csökkentettem a distanciát. Hogy van ez? És amikor kilencvennégy leszek, utolérem? Ezen a ponton fog bevárni engem?
Anyámról – akinek ezt az egészet köszönhetem – már nem is beszélve. Egyéves koromban ő huszonhatszor volt idősebb nálam. Most, hogy már 91, még csak másfélszer annyit sem élt, mint én. Hogy van ez?
I.
Ma reggel elindultam
a 66-os úton
fantom jő velem szembe:
kezem feléje nyútom:
ő az, ki én voltam 33 éve.
Igen, ez ő, ez én vagyok, kit 33 éve
kis híján agyonvertek.
Ezt mondja egyik énem,
így beszél, ma már vénen.
Most látom, többen vannak.
Nem bánom, fiúk, gyertek.
Hisz egy irányba tartunk?!
Fiúk, ti merre mentek?
Mind, kik én voltam egykor,
ti tizenéves Gézák,
ti lázas vőlegények.
Fiókjaimban drónok
és végtelen regények.
És mindegyik fiókban
365 lap
a 65 fiókban
egyikbe denevérek
egy másikba meg pók van.
S így szól egy másik énem:
Már vénülő kezemmel
már vénülő szememmel
már vénülő szívemmel
elég sokféleképpen én
látszom át a képen.
De folyamatos-e az én?
Mennyiben ifjú még a vén?
A vén mennyiben ifjú még?
Annak is kéne látszani:
Ifjúnak lenni nem elég.
Huszonhat éves énem így beszélt:
A szemem zöld üvegszem,
üvegnyelv koccan számban.
S lehet, hogy megöregszem.
Lehet, hogy megöregedtem?
Ezt kérdi hatvanéves énem.
Hiszen én az is én vagyok
az aki harminc voltam
így remélem.
A jövőm állt előttem.
Most már enyém a múltam.
II.
Három üveggolyót követve
magas hegységen keltem át:
az Üveghegyen jártam.
Egy üvegszirén élt ott.
Én is üveggé váltam.
A szirén szólított meg.
Volt úgy, hogy vele háltam.
Nehéz volt üvegkönnyem
vagy bármit is lenyelnem.
Mellemben üvegszív vert
üvegből volt a nyelvem.
Mellemben üvegszív vert, kettő.
És üveghangon, úgy beszéltem,
madárnyelven és üveghangon
így énekeltem és beszéltem.
Aztán az üveg elrepedt,
az Üveghegy meg minden.
Kettéhasadtak szíveim
s a golyók szíveimben.
Függelék, jegyzetek
a)
Már vénülő lábammal
én megyek át a téren.
És valahonnan így szól
egy másik, régi énem:
Tartsunk, hatvanhat Géza
egy életkonferenciát.
S nehogy leírjuk rímként, hogy
Új- vagy Óperenciát.
b)
2019. augusztus 21-én, szerdán
„Ők, kik én voltam eddig.”
Egészen mostanáig,
tegnapig, vagyis keddig. De
ma egy másik nap van. Hat
év s még másik hatvan,
ahogy a német mondja.
Azt mondja sechs und sechzig,
mert neki így esik jól, ilyen
formában tetszik.
De milyen más a helyzet,
mikor még szex unt cvancig
Ha kilépsz önmagadból
elérsz egy másik sanszig.
c)
Ma kétszer annyi lettem?
Lehet, hogy feleannyi?
Hiába kétszer harminc,
énnekem most már annyi?
Amikor 140 kiló voltam, a hozzáértők azt mondták: le kell fogynom, mondjuk 70-re. Rá is szántam volna magam, de aztán az jutott eszembe: hiszen így el fog tűnni a fele Géza! Hova lesz az egyik felem?
d)
Nagyanyám, amikor 1 éves voltam, éppen 47-szer annyi volt, vagyis negyvenhét éves.
Amikor meghalt, már csak kétszer annyit élt, mint én. Kilencvennégy évesen temettük el, én akkor voltam negyvenhét. Hogy van ez? Hiszen nem éltem gyorsabban, mint ő, mégis a negyvenhétszeres előnyt behoztam kétszeresre, ennyire csökkentettem a distanciát. Hogy van ez? És amikor kilencvennégy leszek, utolérem? Ezen a ponton fog bevárni engem?
Anyámról – akinek ezt az egészet köszönhetem – már nem is beszélve. Egyéves koromban ő huszonhatszor volt idősebb nálam. Most, hogy már 91, még csak másfélszer annyit sem élt, mint én. Hogy van ez?