FőoldalTŐLEMVersekA bukaresti ukulele

A bukaresti ukulele

Az uniformis látogatása
118
58a
Részlet egy vázlatból

Elindulsz megkeresni az ellenzéki román költőt.
A tél ordítva, kigombolt mellénnyel föl-alá az utcákon.
A város ilyet még
ilyet még nem látott. Hát
bolond vagy, apu, ilyen hóviharban? Bukarest néma.
Vagy mégis? mintha egy ukulele?
O ukulea. Doi ukulăi? A
villamosok – hát kérem, azok nem.
Ilyen időben?!
S az ukulele? s a költő? Ott túl a strekken.
Béke bulvár 23. Tömbhát tömbház hátán. A kutya
sem jár az utcán, ilyenkor. Csak a költők,
egymás barátságát keresni. És a –
Bukdácsolsz. De jó is lesz leülni,
szidni a kormányt jólesően, dicsérni
egymás csipkebogyó-teáját... na nem.
Kérem, a villamosok elakadtak. Milyen érdekes,
épp szemben az ellenzéki román költővel,
ez ellenzéki román lelkész lakik:
hogy-s-mint, huszonkét év.

Teológiai tanár. Huszonkét, más-más börtönökben.
De eljött a tavalyi jár közkegyelme végre!
Hazajött ő is. Közkegyelmes uram ajtaját azóta
két rendőr vigyázza. Ostáblát játszanak
a folyóson naphosszat. És hogyhogy
a te ajtód előtt még nem?! Ahhoz képest...
huszonkét év! Becsöngetsz a költőhöz. Ki az?
Sz. G. Kolozsvárról. Hát gyere bennebb.
Ott áll az ajtóban az aktív román ellenzék egymagában,
invitál.
Felesége nem hagyta el. Egy ember
a vonaton, Bukarest fele, óriás
kútgémet cipelt. Most arra gondolsz: bár egy
kútgémet te is hozhattál volna.

Nehéz nagy szavak nélkül; vagy azokkal. Hát igen,
a vonatokat nem fűtik. De a szállodákat sem.
S vajon a börtönöket? Az ellenzéki
román költő nagyapját egy részeg magyar verte
agyon. Magányod
nem lehet szorítóbb, mint a hatalomé
mely ágyában álmatlanul folyton csak arra gondol:
quis custodiet ipsos custodes? Ki őrzi az őri-
zőket, cine-i păzeşte pe paznici?
A te telefonod is? Tudok valakiről:
egyfolytában hangokat hallott, örökös gágogást,
súgást, sugalmazást. Hát persze:
fogában a tömés
mint antenna működött, véletlenül. A nyomorult
végül már meccset... végül már híreket mondott,
reggeltől estig. Ugye?
mekkora lehetőségek,
fogorvosoknak
és hatalmasoknak.

Zsebedben apró oklevél:
a Varga Katalin-Petru Groza díj. Te alapítottad.
Aztán végül nem adod át. Ő az 1984-eskitüntetett.
De nem akarsz színpadias lenni.
Majd
elküldöd neki. Ezt nem adják át;
csak úgy eljut hozzá. Ezt küldték neki a

mi küldtük.
Hát ez volt látogatásod. Az ukulelét
csak kitaláltad. Távozol, fölkészülve rá:
a sarkon túl egyszercsak valaki,
valaki némán ütlegelni kezd.

 

Életrajz 3