FőoldalTŐLEMVersekWaldemar Daa lányai

Waldemar Daa lányai

A sirálybőr cipő
12
2
A vendégszerető
197
112

1. Andersen: A szél meséje Waldemar Daáról és lányairól

A széles Belt partján állt egy régi udvarház: vastag, vörös falai messzire ellátszanak. Waldemar Daa és felesége lakott benne.
Bőség és gazdagság uralkodott a Borreby-kastélyban és környékén.
Gyermekeik is voltak, három szépséges hajadon: Ida, Johanna meg Anna.
Szép volt a három hajadon, három gyönge virágszál: rózsa, liliom meg fehér jácint. Eltűnődtem akkor: kinek a májusi báránykái lesznek, ki lesz az ő május-királyuk? Aligha adják alább nemes lovagnál; talán még hercegi kérőjük is akad!
A hajóács hajót épített Waldemar Daának, magának pedig csak egy légvárat építhetett, s álmaiban Idát vitte asszonynak ebbe a légvárba. Hu-u-u! Tovább, tovább! Én is tovább repültem, ő is tovább repült, mert ott nem maradhatott. A szegény kis Ida pedig elhallgattatta a szívét, mert egyebet nem tehetett.

2. Ida Daa

Vissza

„...s meghallgat majd a fönnlevő"

– így magyarázott kedvesének
egy benzinkútnál a városszélen
egész ősszel és részben télen
a tűznyaló
a tűznyelő

„...a távollét belső hűvösére
kihűl, látod, az ember vére,
hiába issza a lángot is, hiába issza;
miért nem kérlelsz, hogy ne menjek
s miért nem kérlelsz: gyere..."

3. Andersen: A szél meséje Waldemar Daáról és lányairól

Így hát a hajót sem vette meg a tengernagy, a hajó ott maradt a parton, deszkákkal beborítva, mint egy szárazon tátogó hal.
Ez a néma hajó, amely nem száll vízre soha.
Johanna, a pompás liliom, olyan sudár, egyenes derekú, tündöklő lány volt, mint az anyja lehetett valamikor. Hol függ majd egyszer Johanna képe, s milyen lesz a férfi, aki eljön érte?
Anna, a fehér jácint, még csak tizennégy esztendős volt akkoriban; szótlan, tűnődő teremtés, nagy kék szeme csupa titok, de szája körül gyermekes mosoly.
Üresek az istállók – hova lettek a hollószőrű paripák? Üresek a szekrények, a ládák – ki vitte el a kincseket? Hát a teheneket ki vezette el a legelőkről? S hova lett a birtok?
Azon kívül, amit testükön hordtak, nem maradt semmijük, csak egy aranycsináló tégely, amibe Daa úr összegyűjtötte a padlón szerteömlött folyékony aranyat, a titkok titkát, amely mindent ígért, de nem adott meg semmit.
Ida meg Anna ott lépdeltek apjuk mellett; Johanna megfordult a kapuban: de hiába, ha a szerencse nem fordult meg! Johanna a Stig várának vörös köveiből emelt kastélyt nézegette, s talán a testvéreire gondolt; talán egy vers néhány sora járt az eszében:

Kézen fogja nővér a hugát,
nekivág az irdatlan világnak...

Lehet, hogy erre a versre gondolt.
Johanna egy jobbágyhoz ment feleségül, ura nyomorult szolga, akit deresre húzathat a gazdája, ha úgy tetszik neki. Ugye, jobb a föld alatt pihenni?

4. Johanna Daa

A sírás tik-takjai

Ismert dolog, hogy egyes költemények módosulnak, eltérő változatokban élnek tovább a nép ajkán: kihagyások, betoldások, spontán átköltések révén mind újabb variánsok keletkeznek. Az alábbiakban Farkas Árpád Szerelmek hátországaiban c. verse első húsz sorának folkorizációit közöljük.

Szerelmek hátországaiban

Lobognak messzi hadak –
ábrándos, nagyszemű lányok s legények
a szerelem égre kapó, révült lángjaiban.
Csókoktól szédülten, csatakosan
tovatántorog vélük
az örökkön csatákra csiklandott,
hamari győzelemre éhes,
csodákra szomjas Fiú;
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
simogatásba beleájuló,
ajkak s combok közt forgatott,
győzni s elesni szoktatott
Fiú – szenvedélyek vőlegénye,
ki végül társra, soha társra
nem lelt a szerelemben
csak áhitatra, dulakodásra –

sodródik fekete haja, el, tovalobban a lángban –

s szerelmek földúlt hátországaiban,
romjai közt már tűnődőn bolyong
a Férfi

(Farkas Árpád Alagutak a hóban című kötetéből, Kriterion, 1979, 31. old.)

(Első variáns)
A csecsemő

Lobognak messzi hadak –
ábrándos, nagyszemű lányok s legények
a szerelem égre kapó, révült lángjaiban.
Csókoktól szédülten, csatakosan
tovatántorog vélük
az örökkön csatákra csiklandott,
hamari győzelemre éhes,
csodákra szomjas Fiú;
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
simogatásba beleájuló,
ajkak s combok közt forgatott,
győzni s elesni szoktatott
Fiú – szenvedélyek vőlegénye,
ki végül társra, soha társra
nem lelt a szerelemben.
Hatalmasság lép ki a konnektorból

sodródik fekete haja, el, tovalobban a lángban –

s szerelmek földúlt hátországaiban,
romjai közt már tűnődőn bolyong
a Férfi

(Salamon Anikó gyűjtése a kolozsvári Györgyfalvi-negyedben)

(Második variáns)
Az autóstoppos

Nagy köveikkel megfeketednek
ábrándos, nagyszemű lányok s legények
a szerelem égre kapó, révült lángjaiban.
Csókoktól szédülten, csatakosan
tovatántorog vélük
az örökkön csatákra csiklandott,
hamari győzelemre éhes,
csodákra szomjas Fiú;
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
simogatásba beleájuló,
ajkak s combok közt forgatott,
győzni s elesni szoktatott
Fiú – szenvedélyek vőlegénye,
ki végül társra, soha társra
nem lelt a szerelemben.
Hatalmasság lép ki a konnektorból

sodródik fekete haja, el, tovalobban a lángban –

s szerelmek földúlt hátországaiban,
romjai közt már tűnődőn bolyong
a Férfi

(Kallós Zoltán gyűjtése Bálványosváralján)

(Harmadik variáns)
A pince

Nagy köveikkel megfeketednek
ábrándos, nagyszemű lányok s legények
a szerelem égre kapó, révült lángjaiban.
Csókoktól szédülten, csatakosan
tovatántorog vélük
az örökkön csatákra csiklandott,
hamari győzelemre éhes,
csodákra szomjas Fiú;
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
simogatásba beleájuló,
ajkak s combok közt forgatott
győzni s elesni szoktatott
Fiú – szenvedélyek vőlegénye
ki végül társra, soha társra
nem lelt a szerelemben.
Hatalmasság lép ki a konnektorból

és martalóc olvassa levelem
s szerelmek földúlt hátországaiban,
romjai közt már tűnődőn bolyong
a Férfi

(Délczeg E. gyűjtése Szentpéterin)

(Negyedik variáns)
A kiabálás

Nagy köveikkel megfeketednek
ábrándos, nagyszemű lányok s legények
a szerelem égre kapó, révült lángjaiban.
Csókoktól szédülten, csatakosan
tovatántorog vélük
az örökkön csatákra csiklandott,
hamari győzelemre éhes,
csodákra szomjas Fiú;
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
simogatásba beleájuló,
ajkak s combok közt forgatott,
győzni s elesni szoktatott
Fiú – szenvedélyek vőlegénye,
arcát kacagás hasogatja:
énekeljen, no énekeljen!
Hatalmasság lép ki a konnektorból

és martalóc olvassa levelem
s szerelmek földúlt hátországaiban,
romjai közt már tűnődőn bolyong
a Férfi

(Dóczi T. gyűjtése a marosvásárhelyi November 7. negyedben)

(Ötödik variáns)
Az utolsó hetek

Nagy köveikkel megfeketednek
ábrándos, nagyszemű lányok s legények
a szerelem égre kapó, révült lángjaiban.
Csókoktól szédülten, csatakosan
tovatántorog vélük
az örökkön csatákra csiklandott,
hamari győzelemre éhes
Lemminkaeinen, a szoknyaőrült:
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
el akarnak, lásd, venni tőlem,
ajkak s combok közt forgatott,
győzni s elesni szoktatott
Fiú – szenvedélyek vőlegénye,
arcát kacagás hasogatja:
énekeljen, no énekeljen!
Hatalmasság lép ki a konnektorból

és martalóc olvassa levelem

s szerelmek földúlt hátországaiban,
romjai közt már tűnődőn bolyong
a Férfi

(M. Tabacu gyűjtése a kolozsvári Monostor negyedben)

(Hatodik variáns)
Az elhagyott ház

Nagy köveikkel megfeketednek
ábrándos, nagyszemű lányok s legények
a szerelem égre kapó, révült lángjaiban.
Csókoktól szédülten, csatakosan
Waldemar Daa lánya a fűben.

Az örökkön csatákra csiklandott,
zokog, türelmetlenkedik
Lemminkaeinen, a szoknyaőrült:
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
el akarnak, lásd, venni tőlem,
ajkak s combok közt forgatott,
győzni s elesni szoktatott
Fiú – szenvedélyek vőlegénye,
arcát kacagás hasogatja:

énekeljen, no énekeljen!
Hatalmasság lép ki a konnektorból
és martalóc olvassa levelem
s szerelmek földúlt hátországaiban,
romjai közt már tűnődőn bolyong
a Férfi

(Szőcs G. gyűjtése Galacon)

(Hetedik variáns)
Az út

Nagy köveikkel megfeketednek
ábrándos, nagyszemű lányok s legények.
Mi fő a malmok ablakában?
Csókoktól szédülten, csatakosan
Waldemar Daa lánya a fűben.

Az örökkön csatákra csiklandott,
zokog, türelmetlenkedik
Lemminkaeinen, a szoknyaőrült:
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
el akarnak, lásd, venni tőlem,
ajkak s combok közt forgatott.

Fölkel a Vissz-Hang: Lemminkaeinen?
Fiú – szenvedélyek vőlegénye,
arcát kacagás hasogatja:
énekeljen, no énekeljen!
Hatalmasság lép ki a konnektorból,
és martalóc olvassa levelem
s szerelmek földúlt hátországaiban,
romjai közt már tűnődőn bolyong
a Férfi

(Lőwy D. gyűjtése Szamosfalván)

(Nyolcadik variáns)
A lámpaernyő

Nagy köveikkel megfeketednek
ábrándos, nagyszemű lányok s legények.
Mi fő a malmok ablakában?
Csókoktól szédülten, csatakosan
Waldemar Daa lánya a fűben.

Az örökkön csatákra csiklandott,
zokog, türelmetlenkedik
Lemminkaeinen, a szoknyaőrült:
a gyönyörig sebzett és sebeket osztó,
el akarnak, lásd, venni tőlem,
ajkak s combok közt forgatott.

Fölkel a Vissz-Hang: Lemminkaeinen?
Fiú – szenvedélyek vőlegénye,
arcát kacagás hasogatja:
énekeljen, no énekeljen!

Hatalmasság lép ki a konnektorból
és martalóc olvassa levelem
egynapos öröklét ruhája rajtunk –
romjai közt már tűnődőn bolyong
Daa lánya ő, a lány, a szerelem.

(Tóth B. gyűjtése Kolozsváron)

(Kilencedik variáns)
Az esküvő

Nagy Köveikkel megfeketednek
ábrándos, nagyszemű lányok s legények.
Mi fő a malmok ablakában?

Járkál a kedves egymagában,
Waldemar Daa lánya a fűben.

Az örökkön csatákra csiklandott,
zokog, türelmet!lenkedik nagyon
Lemminkaeinen, a szoknyaőrült:
én szólongatlak innen, angyalom!
el akarnak, lásd, venni tőlem,
ajkak s combok közt forgatott.

Fölkel a Vissz-Hang: Lemminkaeinen?
kellett neki ez? kellett? kelljen!
Arcát kacagás hasogatja:
énekeljen, no énekeljen!

Hatalmasság lép ki a konnektorból
és martalóc olvassa levelem,
egynapos öröklét ruhája rajtunk –
a malomban most ő lakik velem,
Daa lánya, ő, a lány, a szerelem.

(Ágoston Vilmos gyűjtése Csíksomlyón)

(Tizedik variáns)
A sírás tik-takjai

Nagy Köveikkel megfeketednek,
áznak a sírás malmai benned.
Mi fő a malmok ablakában?

Járkál a kedves egymagában,
Waldemar Daa lánya a fűben.

De ott fönn Északon pedig
Lemminkaeinen, a szoknyaőrült
zokog, türelmet!lenkedik nagyon:
én szólongatlak innen, angyalom!
el akarnak, lásd, venni tőlem,
de nem hagyom, én nem hagyom!

Föl-kel a Vissz-Hang: Lemminkaeinen?
kellett neki ez? kellett? kelljen!
arcát kacagás hasogatja:
énekeljen, no énekeljen!

„– Hatalmasság lép ki a konnektorból
és martalóc olvassa levelem
egynapos öröklét ruhája rajtunk –
a malomban most ő lakik velem,
Daa lánya, ő, a lány, a szerelem."

(Koppándi József gyűjtése Kufsteinban)

5. Andersen: A szél meséje Waldemar Daáról és lányairól

Annát láttam utoljára, Annát, a fehér jácintot. Öreg volt már és görnyedt hátú, hiszen ötven esztendő futott el azóta. Ő élt a legtovább, ő volt, aki mindent tudott.
Egy húsvét reggelen – húsvét volt, mint akkor, amikor Waldemar Daa azt hitte, hogy megtalálta a titkok titkát –énekszót hallottam a rogyadozó vályogfalak közül.

6. Anna Daa
Bridzs a Nagy-Rabszolga-tó partján

DAA ANNA HOL A TE HAZÁD HOL A TE VŐLEGÉNYED
MILYEN RUHA EZ RAJTAD
SZÁDON MIFÉLE ÉNEK!
vár? vár-e bárki téged?
valaki élő konkrét
hús-vér trisztán vagy tankréd?
ó – ez egy azbeszt szoknya * viseltes, merthogy régi
s bár ép a hímzés rajta
de folt a foltot éri
EZ A HÍDÉPÍTŐ SZOKNYÁM
ez a hídépítő szoknyám
= = = = = = = = = = =
előttem
kirakva srégen
hangszereim
örökségem

hangszerek, három grape-fruit,
efféle örökrész jut,
ez jár nekem mint hagyaték *

fogjunk hozzá a hídhoz
síppal-dobbal
hadd lám a licit mit hoz
nádihegedűvel

!jaj ez a tóparti parti!

ki nyer ma?
nem tudom
de
aki ma éjjel megfagy
kiről leég az azbeszt
a blúz
s a bőr is
AZ VESZT
= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =
HATÁRŐR-TISZT FIGYELGET LÁTCSÖVÖN
DE EGYSZER ÍGYIS ÚGYIS ÁTSZÖKÖM
MEGÉGETT SZOKNYÁM ÚJRA ÁTSZÖVÖM
HŰTLEN CICÁM IS ÚJBÓL RÁMKÖSZÖN
NYUSZTOT HAJTOK MAJD ÁT AZ ÉJSZAKÁKON
MEGTÖLTÖM RÉZZEL SÁRGA HÁTIZSÁKOM


ki hidat tervez át az óceánon
azt hajtogatva, így kell ezt, leányom –:
azbeszt szoknyában jő az árverésre,

az őrök mancsa
– tudja –
a játszmát rájagyújtja!

A KÁRTYÁT HATÁRŐRÖK OSZTJÁK!

úgy tesznek mintha ők se' vennék észre:
azbeszt szoknyában jött az árverésre
s világít rajta mint a hímzés
szaggatott
szívdobbanása könnye érverése
= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =
the bridge of liberty!

ütlegel gardonyt citerát
egy éjjelt így licitel át:
hadd lám a licit mit hoz
fogjunk hozzá a hídhoz
KÉT KŐR!

Két kőrért játszunk.
Kányákat hordoz méhében az ég.
Levelet kaptam. Írtak Farkasék.
Ez itt a függő
híd
egy hosszú-hosszú
egész tavaszig tartó éjjelen
s ez a híd engem majd megszabadít *
= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =
de a hídépítés! az őrökkel ez a játszma!

körbefog s őriz mint a ketrec
kijutok egyszer innen ígyis úgyis
sárkányok ültek a verebekhez

nyitogatom ketrecem
meglógok én, megteszem!
Alagút, sötétkamra:
a két kőrt még a Nagy Szlemm
takarja eltakarja

a két előhivatlan
szívet a jégtől forró
pozitív játszma-paplan

megégsz és összefagysz lenn!

de egyszercsak kifénylik
mint töklámpás
a nagy szlemm
két kőr a tét
a tét
a kamra éjsötét
de benne
tête-à-tête

a szeretők a hídon
fogják egymás kezét *
= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =
de lássuk tovább a függőt

mit vársz a licittől olyan arccal
ahogyan vodkát rendel
luca napján egy lengyel
kinek kopott kabátján
csillog mégis egy rendjel?

tovább! át a hídon!

íme a zuhatagnál
egy megkopott kabátú
de óriási pisztráng
hozná a hátán trisztánt!

hozna a hátán téged!

főzni szeretnék néked
te, vadlúd-vőlegényem
főzném vadlúd-ebéded
szerelmem vadlúd-férjem

kujtorognánk vodkáér'!
s reszketnék, ha rámnéznél
mint amikor hozzáér
álmában az albatrosz
lábával a harmathoz!
énmellettem olvasnál
s párizsban az orvosnál

már velem együtt várnál –
márnát fognánk a Marne-nál!
= = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = = =
tovább! a híd előttünk! egy egész
élet! hacsak mígnem hahogy de sőt!
mígnem egy iszonyú kontrát
mond be a máj *
vagy a csontrák

és talán eljutsz végül angyalföldre
s nem is vágysz máshova mint angyalföldre

csak az őrök szeme ne volna rajtam
de kétszer is láttam tisztán:
mutogatott a tiszt rám!
jaj trisztán hallod trisztán

ugyan hol a te trisztánod s miféle hol a hazád
azt hiszem itt abba is hagyom mindjárt
hány év is telt el azóta a azok óta a
európa csendes újra csendes
a központozás sem egészen következetes
tudod szeretnék megállni pest és buda között
azzal aki azt mondta azért kedveli a
azért szereti a hidak közepét mert évek múlva is
képeslapokon vagy filmen
rögtön azonosítható a hely ahol az ember állt
s akkor talán az is hogy ki voltál
ha torontóban jársz látogass meg
fiam ne zavard anyádat anyád levelet ír hidat épít
maguk milyen rendszerben játszanak mi kérem Határőr Szisztémában
ne lőj fiam, mert én is ott leszek
anyádnak jól megy anyádból cauchemar-osné lesz itt a
bloor west 1868 alatt
angyal válik anyádból
anyád cigánykálit iszik anyád szegény vogul rokon
ott kéreget az angyalföldi pályaudvaron

DAA ANNA HOL A THE WŐLEGÉNYED igen azt hiszem az a haza
mikor az alagútból megpillantod a lánchidat
vagy pláne a szabadsághidat

igen egy régi éned ékkövet ivott
és ömlik a gáz a villanydrótból

daa anna, toronto, 1981 december

____________
Megjegyzés: A cauchemar (ejtsd: kosmár) francia szó, jelentése: rémálom

7. Andersen: A szél meséje Waldemar Daáról és lányairól

Új idők, más idők következnek. Régi utak mezőkké füvesednek, régi sírok országúttá taposódnak, vagy síneket építenek fölébük, s gőzmozdony robog el a régi halottak fölött, akiknek már a nevére sem emlékszik senki. Hu-u-u! Tovább, tovább!

Így élt és így halt meg Waldemar Daa és három lánya.

8. Hogy történt mégis így?

A Daa-lányok végül így beszéltek:

nekem is volt egykor udvarházam
és volt nekem is vőlegényem
de rútul elbánt velem a sors
mondhatnám azt is: kőkeményen

hogyan történt meg velem mindez?

mivé lesztek nélkülem, húgom, nővérem
s ti vőlegények, mivé lesztek?

Rulett után, mikor a lámpákat leoltják

Szemhéjam alatt egy fényes folt, baloldalt. Szemem sarkában, ha behunyom, látom ám, hogy mintha egy rugdalózó ideg vége gyúlna és aludna ki folyton. Mint égve felejtett helyzetjelző lámpa egy Peruból érkezett, vagy odatartó, de soha el sem indult repülő egyik szárnyán.
Így hordozlak magamban téged. És az óceán tele van elsüllyedt repülőkkel.

 

Drámák 3