Ottfeledtem kalapom
a párizsi vonaton.
Téglák közt, a falakban
ifjúkorod kalapban
száztizenhét alakban
ifjúkorod arcodba néz
és mint egy vénülő vigéc:
s mint egy vénülő vigéc,
megkérdi: na, geht's?
wie geht's?
s mintha saját hajdani
hangod vélnéd hallani
– vagy egy haldokló vicomte
válaszol: na so;
wie kommt;
ő felel, vagy az alvajáró,
ő felelsz, mikor alvajáró voltál,
alvajáró és hasbeszélő,
vagy sasbeszélő és késdobáló.
