FőoldalTŐLEMVersekThird impression

Third impression

A szélnek eresztett bábu
54
51
Te mentél át a vízen?
74
33

A New-Orleans, vagy Dél-Georgia, s minden lánynevű tartományok,

Dél-Karolina vöröses földjéből kihajló gyapotrengeteg

fehér, száraz fénye a napban, horzsolódó suttogása:

üres és tiszta táj hajlékony fehér vonalai, azután mintha

valahol a közelben, mégis nem-láthatóan gyanta-patak

aludna – tudd, ilyen vagy bennem, édes, és két

palást-kék folt a mezőben, gyapjas hullámok fölött

megdermedt, szárnyait örökre mozdulatlanná nyitó kék Schmetterling:

így nézel rám magamból, édes, némaság a tájon,

örök, figyelő szem és hallgatás, a mézmadár hangjának

hiánya. Látod,

itten, ahonnan én írok neked, olyan hideg van, fagyottak

az ujjaim és ezért görbe és csúnya betűket írok. De kezed,

amit ki tudja merre viszel most apró ökölbe szorítva,

kezed, amikor elalszol és sötét és hideg, kutaktól lyuggatott

tengerpartokkal álmodol, felém nyújtod.

 

*

 

Az én éjjelem olyan, mint tömött fürtökben

felaggatott ezüstrókák bennem. Te mostan

egy üres város szélén fehérlő háznál, árvám,

a forgatag hiányát nézed és eltűnődöl

déli oldalba karcolt levélárny-suttogáson:

a ház meszelt falába írott olajfa-lármán,

a fal tövében eprek, gyapjú-táj, arra gondolsz,

a meztelenség téged annyira s úgy takarna,

mint puha bronzszegekkel melledre ütve érme

takarja melled: ennyit, ó, igaz, ennyit érne.

 

 

Szitál a hiány benned és úgy letisztulsz, árvám.

A tófenéken szemcsék s leszállott szép levélként

a homok arcán emlék árnyéka fel-le rezzen

nap-tűk hegyével átszúrt vörös aranyhalaknak.

 

 

Csak néha-néha hajlong hajad a tó vizében,

nem fújja szél se (én se), de erre-arra lebben.

 

*

 

Egyszer meghalljuk a nagy jégfelületek lélegzetét. Az ottani

szórt, nehéz világosság pora azokat

nem dermeszti csak, kiket még életükben

fölöltöztettek szép szavakba. Kedvesem, ó, alkonyodik! mondom majd.

Mi akkor kifele indulunk, Woland

nem kísér el. Aranyesőbokrok világító

két ágát vesszük kezünkbe, vállunkra görbe korcsolyát,

ezüstróka prémje borzong, úgy hanyatlik el a lélek,

üres korsók, félve mondod, szoríts, kedves, elalélek,

az ajtó előtt megállunk, letesszük testünk korsaját.

Kapunál sorban korsók, túl roppant jégmező,

sötét táj, csend, továbblép a hó-vert érkező

lép tovább ott angyal áll fel

ott angyal kiáltoz keservesen

fárad a szem sosincs lehunyva

nincsen lehunyva kisírva sem

 

 

Politikai 1