FőoldalTŐLEMVersekTéli szonett. Az üvegfülekkel érkező

Téli szonett. Az üvegfülekkel érkező

A szélnek eresztett bábu
176
147
A vendégszerető
86
53
Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás
62
37

Sok napja nem láttalak.

Üvegfüleim nőttek azóta!

(Szőcs Géza: Folyófűszender és Tölgyfalevélpohók)

 

Míg engem vonat rázogat,

mint a kockát vagy rongycicát a gyermek,

rossz sors ütlegel másokat,

így nem is véletlen az, hogy irigyelnek

 

s ő közben hogy-mint? fázogat,

biztosan fázik ő e borz hidegben,

mely a tölgylepke-bábokat

feltörte riccs-reccs, vacognak holt-ijedten;

 

ő napjait megtölti színészkedéssel,

kifesti magát, fésüli szépre,

álldogál tükrénél; utóbb kevéssel

hogy vége a napnak, alszik végre.

 

*

 

Üvegnyelv koccan számban, megöregszem.

Érkezem, üvegfül rajtam, zöld üvegszem.

 

 

Versek 1