Sok napja nem láttalak.
Üvegfüleim nőttek azóta!
(Szőcs Géza: Folyófűszender és Tölgyfalevélpohók)
Míg engem vonat rázogat,
mint a kockát vagy rongycicát a gyermek,
rossz sors ütlegel másokat,
így nem is véletlen az, hogy irigyelnek
s ő közben hogy-mint? fázogat,
biztosan fázik ő e borz hidegben,
mely a tölgylepke-bábokat
feltörte riccs-reccs, vacognak holt-ijedten;
ő napjait megtölti színészkedéssel,
kifesti magát, fésüli szépre,
álldogál tükrénél; utóbb kevéssel
hogy vége a napnak, alszik végre.
*
Üvegnyelv koccan számban, megöregszem.
Érkezem, üvegfül rajtam, zöld üvegszem.
