FőoldalTŐLEMVersekSzövegek vendégségben

Szövegek vendégségben

A vendégszerető
246
143

I. A platón

Az izgalom hatására egész szervezetedben
mélyreható változások jöttek létre. A vérnyomás
fokozódott, a szívműködés fel-
gyorsult, a vér a belső szervekből a nemi
szerved és a bőr felé áramlott, bőröd
kipirult, melegebbé vált, légzésed szapora
volt. Később, az izgalom fokozódásával meg-
szakadt, ritkább lett és mélyebb. A
légszomj
arcodat megkínzottá tette, úgy, mint amikor az
atléta, erejének utolsó megfeszítésé-
vel tör a cél-
ra. Észre sem vetted lábadon a súlyos hegymászó-bakan-
csot. Idegrendszered feszült-
sége csaknem az
öntudatlanságig fokozódott, a kül-
világ ingerei azonban alig
kerültek be tudatodba. Feszült állapot, görcsös össze-
húzódások jellemezték izomzatodat is. Ekkor
eljutottál a csúcs-
pontra, vagyis a tető-
fokra. Ott a tetőponton – az
ormon – tompa, tág csönd nyugszik. A halk lombokon, alig érzed,
sóhajnyi a gyönge szél: alig leng és megáll – az éj lehelete
remegőn elhal. Madárka se rebben, hallgat az erdőn,
némán üli fészkét – ott gunnyad a madárnép az ágon.
Vagyis már búvik a berki madárka. Várj csak,
a te békéd
sincs messze már: várj, nemsokára a) pihensz te is
b) nyugszol te is
c) nyughatsz, ne félj.

Szövegforrások.
1. Dr. Hirschler Imre: Nemcsak nőkről – nemcsak nőknek.
2. Johann Wolfgang Goethe: Vándor éji dala. Magyar fordításait lásd alább.

Móricz Zsigmond fordítása:

Ott nyugszik a csúcsokon
a csend.
És itt a lombokon
alig leng
szellő, ha sejted is.
Az erdőn is hallgat a kis madár,
várj csak, nemsokára már
megnyugszol te is.

Kosztolányi Dezső fordítása:

A szikla-tetőn
tompa csönd
elhal remegőn
odafönt
a szél lehelete is.
Madárka se rebben a fák bogára,
várj, nemsokára
pihensz te is.

Weöres Sándor fordítása:

Valamennyi ormon
Tág csend.
Mindannyi lombon
Átkereng
A gyönge szél.
Madárnép gunnyad az ágra.
Várj, nemsokára
Nyughatsz, ne félj.

Szabó Lőrinc fordítása:

Csupa béke minden
orom.
Sóhajnyi szinte
a lombokon
a szél s megáll.
A madár némán üli fészkét.
Várj: a te békéd
sincs messze már.
Tóth Árpád fordítása:

Immár minden bércet
Csend ül,
Halk lomb, alig érzed,
Lendül:
Sóhajt az éj.
Már búvik a berki madárka,
Te is nemsokára
Nyugszol, ne félj...

II. Amikor megállt a kés a levegőben
avagy történet a szabadságról

1978. március 13-án a magyar és német nemzetiségű dolgozók tanácsainak országos ülésén Ceauşescu akkori pártfőtitkár* többek között a következőket mondotta:
„Egyesek közülük meghallgatják bizonyos külföldi körök mindenféle rágalmazását és ígérgetését. Mert sajnos vannak még gyenge jellemű, vagy erkölcsileg lezüllött elemek, akik egy-két arany vagy ezüst tallérért, egy tál lencséért vagy egy tál gulyásért idegen körök szolgálatába szegődnek."
1978. március 14-én – ha jól emlékszem, keddi nap volt – Darkó Pistával leültünk a marosvásárhelyi Maros nevű vendéglő egyetlen üres asztalához, kezünkben az aznapi újságokkal.
– Egy tál lencsét – rendelt hangosan Darkó.
– Egy tál gulyást – rendeltem én is.

* E vendégszövegek az Alföld 1989. évi júliusi számában jelentek meg. Ceauşescut 1989 decemberében buktatták meg és végezték ki.

III. Ballada

Elindulék este guzsalyasba
szíve vérével ír neked anyád
Megtalálám régi szeretőmet
ne lőjj, fiam, mert én is ott leszek!
Hazamenék este guzsalyasból
a te felzúdult bús rabszolgavéred
Elővevék arany vesszőskémet
én sírok, ki méhemben hordtalak
És megverék gyönge testeskémet
ki eggyé tettem órát, napot, éjet
Ne üss, ne üss, anyám, édesanyám
Mert már fonják az én koszorúmat
Ágból, bogból, fehér liliomból
Most még csak háborog az óceán,
mi lesz, ha ős medréből kitör!
NE ÜSS, NE ÜSS, ANYÁM, ÉDESANYÁM!
NE LŐJJ, FIAM, MERT ÉN IS OTT LESZEK!

Szövegforrások:
1. Elindulék este guzsalyasba. Csángó népballada.
2. Várnai Zseni: Katonafiamnak!

IV. Vers az eperfáról

1. Mindent jól meggondoltam és
megfontoltam. Mire
a falevelek le-
hullanak, otthon
lesztek szeretteitek
körében – győztesen.

2. Feketén bólingat
Az eperfa lombja.

3. Setét eperlevelek
hullanak a vállamra.

4. Amikor a mi golyójégesőnk miatt
az előretolt zónában
fennakadt,
nemegyszer megakadt
a támadás,
és az utolsó ember ott
maradt a gránáttölcsérben.
(Ludendorff naplója)

E szöveg Ludendorff-, Arany János-, Ferenc József-, II. Vilmos- és József Attila-idézeteket tartalmaz.

V. A kimondhatatlan és a király

Jöjj szerelmem, a mezőkre,
illatoznak odakint a mandragórák –
ismételgette magában a király, majd átnézte, amit addig írt,
néhány sort fennhangon is fölolvasva:
– – a Fáraó szekerei elé való paripákhoz
tartalak, én mátkám, hasonlónak – –
– – Sáronnak rózsája és a völgyek lilioma vagy – –
– – fátyolod mögött a te szemed olyan, mint a galamboké
és a te hajad hasonlatos a kecskéknek nyájához – –
– – fogaid a szépen megnyírt juhokhoz hasonlók,
melyek éppen most hagyják el a feredőt – –
– – mint a veres czérna, a te ajakaid,
mint a karmazsin szalag – –
– – mint a gránátalmának gerezdje
olyan a te halántékod fátyolod alatt,
a te hajadnak fonatékja között – –
– – a két melled, mint a gidák, a gazella ikrei,
amelyek a liliomok között legelnek – –
– – színméz csepeg a te ajakaidról, óh én Jegyesem,
méz és tej vagyon a te nyelved alatt – –
– – olyan vagy, mint a bérekesztett kert, én Húgom,
én Jegyesem! mint a béfoglaltatott forrás,
és pecsételtetett kútfő! – –
– – gránátalmát termő kerthez vagy hasonló,
tele ciprusokkal és mindenféle édes gyümölcsökkel,
nárdussal és sáfránnyal,
jóillatú náddal, kálmossal, fahéjjal,
mindenféle tömjéntermő fával,
mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal
és minden drága fűszerszámokkal – –
– – a te csípőd hajlasa olyan, mint valami ékszer,
mint a mesterember kezétől csináltatott kösöntyűk,
a te köldököd, mint a szép kerekded csésze,
a te hasad mint a liliomokkal körülrakott dús gabonaasztag,
a te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony – –
– – a te szemeid, mint a Hesbon-beli tavak
a Bat-Rabbim fele vezető sok népű kapunál
és a te hajad fonatékja olyan,
mint a szederjes bársony – –
– – akár a pálmafa, olyan a termeted
a melleid meg, mint a szőlőfürtök
és leheleted almaillat
és a te ínyed mint a jóillatú bor – –
Ezeket írta a király s még sok egyebet.

*

Történt azután később, hogy a király megparancsolta: a moabiták földjén, a hesboni tavaknál, a Bat-Rabbim fele vezető kapuhoz közel ültessenek be egy völgyet gránátalmafákkal, ciprusokkal, mindenféle édes gyümölcsöket termő fákkal, nárdussal és sáfránnyal, jóillatú náddal, kálmossal, fahéjjal, tömjéntermő fákkal legyen tele a völgy, mirhával és aloéval, a legjobb balzsamokkal és drága fűszerszámokkal és pálmafákkal. Megparancsolta még, hogy építsenek föl benne egy elefántcsont tornyot is. Sáron rózsájával, azaz nárcisszal ültették be a völgyet és rengeteg liliommal, és a liliomok között egy gazella két iker-gidája legelészett. Egyszóval, a völgyből bérekesztett kertet varázsoltak, forrással és pecsételtetett kútfővel benne. A közeli hegyről kecskenyájak ereszkedtek le egyfolytában, s a kert melletti úsztatót szépen megnyírt juhok hagyták el állandóan. A Fáraó szekerei elé való paripákat is hozatott a király, és galambokat is, valamint veres czérnát, karmazsin szalagokat. Pompázatos edényekben állott a kertben a színméz, a tej és a jóillatú bor. Meg kell említeni még az ékszereket, a mesterember kezétől csináltatott kösöntyűket és egy szép kerekded csészét. Liliomokkal dús gabonaasztag állott a fák alatt, ennek közepére helyezték a csészét, almák illatoztak és szőlőfürtök és szederjes bársony fonatékjaival volt tele a kert.
És mégis, mikor a kedvesét sirató király eljött megtekinteni a kertet, így zokogott fel:
nem olyan! nem az! nem hasonló!
Így zokogott a király, és kivégeztette a kertészt.

...és akiket nem

 

Tanulmányok 3