FőoldalTŐLEMVersekRozgonyi Simon Mangálián

Rozgonyi Simon Mangálián

A szélnek eresztett bábu
182
154
A vendégszerető
92
59
Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás
71
44

Rozgonyi Simon, egri püspök 1444. november 10-én esett el a Várna melletti csatatéren. Ugyanott támadt föl 197... augusztusában. Déltájban indult északnak, délután – kijátszva a határőrök éberségét – átlépte a bolgár–román határt. Mi a késő délutáni órákban Mangália üdülőváros strandján találkoztunk vele. Nem keltett különösebb feltűnést, a hőségtől elhülyült napozók ügyet sem vetettek rá. Rozgonyi Simon, magyar szót hallva, leugrott a lováról, és ezzel a kérdéssel fordult hozzánk:

– Mi folyik itt?

Aztán maga találta meg a választ:

– Kiültek a jobbágyok a partra, mi? Kifeküdtek napozni.

– Úgy bizony – helyeseltünk. – S méghozzá nem is fizették meg a dézsmát, a huszadot, a harmincadot, a tizedet sem, sem a robotol. Ami bennünket illet – folytattuk –, mi épp vacsorához készülődünk. Tartson már velünk a püspök elvtárs – elménckedett egyikünk, az ilyenfajta viccek kedvelője.

Így láttunk neki a vacsorának.

*

A vacsora egyazon pillanatban zajlott le, a Föld különböző pontjain egyszerre. De mindenki teknősbékát evett ezen a vacsorán. A déltengeriek – hogy csak egy példát mondjak – ökör nagyságú, nyárson megsütött, ropogós óriásteknőcöket ettek.

Mivel sötétben szeretünk enni, bekapcsoltuk a svarclámpákat (ezek nem azonosak a morbidlámpásokkal), és mi is feltörtük utolsó teknőcleves-konverzünket. Aztán nekiláttunk, úgy, gázálarcosan, a késdobáló, a hasbeszélő, Rozgonyi Simon, az egri püspök és jómagam.

Megolvadt vas vonatpatkók egy liliom hallókürtjében.

 

Galéria 2