Itt Tordán, hol az Aranyos
aranyszemcséktől zavaros,
vásároltam egy vasszitát a háztartási boltban.
Kezét dörzsölte boldogan a boltos, Petre Goldman,
nyúl rágcsálta a liliomokat.
Mondtam a sofőrnek Bányabükknél,
hogy otthon vár a kedves engem,
hogy énrám gondol most a szentem,
bár épp ma is meglátogatta
barátunk, M., a bús ebadta.
– Tovább megyünk-e, Hanka bácsi?
Vagy visszafordulunk? Ni, ejnye
ez a falu már Tordatúr...
– Tovább vagy vissza, ez a kettő,
tertium – mondta – non datur,
tovább vagy vissza, ez a kettő.
Nyúl rágcsált a liliomoskertben.
Lementem aranyat szitálni
a vízhez – fönt várt Hanka bácsi –
a kedves otthon, otthon Kolozsváron!
hogy örül majd
az aranynak a kedves
már úgy kívánom látni, alig várom.
S egyszer csak, lent a sárga víznél,
a liliomok között, észrevettem:
jókora nyúl rágcsált, legelt a kertben!
Induljunk – kiabálta föntről
az útról Hanka bácsi – menjünk,
sötétedik! A talajvíz szürke foncsora
az alvók álláig ér,
tele vannak a liliomoskertek nyúllal,
szédülten áll az utakon a házak népe.
*
AZ ÚT MENTÉN SZIKRÁZIK AZ ISZONYÚ LAMPION,
ARANYAT VISZEK NÉKED, CSILLAGOM,
A SZÓ, A SIMOGATÁS SÁRGA VILLOGÁSBA FULLAD.
