FőoldalTŐLEMVersekMásodik szonett

Második szonett

A szélnek eresztett bábu
174
144
A vendégszerető
84
51
Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás
59
34

Villamosszékre leszállt, elégő pintyek,

jog közt szétszakadó nyelv – szakadhat, mindegy

kő morzsol minket, kövek darálnak s lángok

havazás bennünk, kiöltött vasfullánkok –

 

– Megnő még rajtad a haj, megnő még, megnő?

– Nem tűzöm föl – már többé – fedjen csak kendő –

– Nem számít, hogy volt régen; simogass mostan:

– Nézd, mit kapsz tőlem: szép fehér ing, kimostam,

 

viseld, ez óvjon, kinn most tél csikordul,

suttogás bennünk és hó hull és hó hull,

ölelsz, ölellek, még, még, elveszetten,

 

mint egymást, látod, ezek a szonettek

kik ketten egyként egymásnak születtek

szét nem szedhető párban, összetetten

 

Versek 3