FőoldalTŐLEMVersekFénykép a Lustig-testvérekről, egy léghajó kosarában

Fénykép a Lustig-testvérekről, egy léghajó kosarában

A szélnek eresztett bábu
96
85
Kilátótorony és környéke
36
23

 

Vali

 

Hétfőn reggel nyolc órakor

három hadosztály szarvasbogár érkezett a város

fölé. Ottó felriadt, mi ez a zaj?

Szarvasbogármennydörgés, feleltem. Nem feketék voltak ezek a

rovarok, só lepte be őket, ahogy a tengert

átrepülték, fogsoruk között virágszállal – hogy milyen

virággal, nem tudtam megállapítani, mert repülési sebességük

– a szemmel látható fáradtság ellenére –

még mindig ámulatbaejtő volt és nemsokára eltűntek a

Lombi-tető irányába. Úgy képzeltem, ezek a dolgok ezentúl

mindennaposak lesznek. De tévedtem, nem jöttek többet.

 

 

Pedig várom őket. Írd meg,

mit tudsz róluk. Nézem ezt a képet, amit te festettél:

horogvirradatban züllött vidralúd-mosollyal áll egy férfi.

Olyan színű, mint mikor történik valami a villanykörte üvegével

és nem ereszti át többé a fényt, amely meggyűl benne,

egyre sűrűbb lesz, megkocsonyásodik,

aztán, ahogy feltörik a körtét, szétloccsan a szobában; ilyen

színű a férfi. Ma felfedeztem

a Fellegváron egy üstökös csontvázát – egy

teljesen lerágott üstökösét, tulajdonképpen

csak a gerince volt meg, és néhány szétdobált borda.

Az ejtőernyős torony mellett púpos, hétrét

repülőgép állott, tudod, kié volt.

 

 

Marianna

 

Ha földobna a tenger mindent, amit elnyelt!

 

 

Megindulhatnánk a megkeményedett, fűvel benőtt vízen.

Mint egy pop-art kiállítás szobrai,

úgy állanának ebben a határ nélkülinek tűnő zöld mezőben

a hajók

a tengerészek

az utasok

a fatuskók

a kapitányok

a madarak

a pilóták

a horgonykampók

és mindaz, ami valamikor megtette már az utat a felszín

s a tengerfenék között egyik irányban:

mindaz most ellentétes mozgással fölfele indulna,

hogy mint lövedék csapódjék a felszínhez, kibukva belőle.

Fönt hajók százezreire sütne újból a nap, egy evezősgálya

s egy atomtengeralattjáró közt álldogálna Perimédész Eurülokhosszal,

arrébb halálfejes lobogó, három csákány, aztán

bálnavadászok, skarlát vitorlák, egy Latham-2 mellett

fején fülhallgatóval Roald Amundsen áll.

Körbe lehetne járni, kiemelni a pipát a zsebéből.

 

 

A leírást nem folytatom, bárki megteheti. Mindaz,

amit elmondtam itt, egy hasonlat első része gyanánt

szolgált volna. A másik felét

magadnak kell kitalálnod:

az időről van szó benne, meg kettőnkről. És részben egyebekről is.

Itt most ne essék erről szó, a verset így fejezem be:

képzeld el, megindulnánk gyalog a fönt leírt tengeren.

Egy régen elsüllyedt kikötőből indulnánk bejárni ezt a zsúfolt

szabadtéri múzeumot, felmásznánk a hajókra –

anélkül persze, hogy valamit is elvinnénk. Hiszen célunk

csak ez lenne:

megszemlélni a dolgokat közelről.

Műfordítások 3