FőoldalTŐLEMVersekÉrkezünk hintán, hintón

Érkezünk hintán, hintón

A vendégszerető
118
74
Nyestbeszéd
26
11
A szélnek eresztett bábu
213
173
(A lonc-honvágy, avagy a Mont Blanc-metró)

Hol az ükörke lonc él,
hol ma a lonc-bogyóktól
pirosló ágak olykor
egészen meghajolnak

elástam ott a földbe
valamit, ami nem más:
voltaképpen egy mondat

egy lassú, lassú tükör
melyben egy dolgos mester
egy jóslatot csiszolgat:

vagyis olyan volt éppen
mint a Mont Blanc-i metró
mely fölött téli éjjelen
olykor még, tudjuk ezt, kigyúl
Mont Blanc örök hava, ha túl
A fölkelő nap megjelen

ha volna ilyen metró!
áramlás, fű alatti
moraj vagy láz vagy sárga árnyék,
felhők fölötti földalatti.

Elástad hát a mondatot
s kinő a lonc a földből!
Érkezünk mi is hintón, hintán.
Átöltözünk loncba,
úgy éldegélünk ott azontúl,
piros bogyóba vonva:

fel-felpiroslunk, fölparázslunk
ha hűvös járja át a házunk;
loncból lesz tűzhelyünk, cipőnk is
és ingatag öröklakásunk.

Fölénk boruló mondatok,
lonc-fejfák, hajladozzatok!

 

Életrajz 1