FőoldalTŐLEMVersekElső szonett

Első szonett

A szélnek eresztett bábu
174
143
A vendégszerető
83
50
Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás
58
33

Látod: egymásnak szoruló fej szív fogsor

s szárnyverdesés és fog koccan egyszer sokszor

így így mi ketten s kövek a szívkamrában

égő pintyek a telihold kőgyomrában

 

– Hova lett copfod az a haj hol a kontyod

nem nő meg többé többé már le se bontod –

mi lett vele, én soha nem simogattam!

szép hajcsatom van, neked adjam, ne adjam?

 

– Nézd, havazik bennünk, bronz-zöldre éget

összeforrasztva minket két szonettben;

ölelnélek tizennégy karral téged

 

ahogyan ezek ölelkeznek ketten

lásd összeillenek a sziluettek

mert eggyé lettek teljes eggyé lettek

 

Kapcsolat 2