Mottó:
Testvéreim, a Fellegváron
egekig hallszó dínomdánom!
Arrébb, egy hosszú nyár-fa bottal
pilóta járkál télen-nyáron
a kapufák közt, s ok nélkül, okkal
ordít, míg szájára kéz tapad:
feltámad még a hattyúfutball,
összeáll még a nagycsapat.
Itt, az ejtőernyős toronytól úgy nyolc-huszonkét méterre,
negyven-hatvan rőfre az ejtőernyős toronytól: a pálya.
Látom, a fű visszanövőben.
És miféle alakok a gyepen, egek!
MAGASSÁGOS MENNYBOLT, KICSODÁK EZEK ÉS HOGY KERÜLNEK A
MI PÁLYÁNKRA! Hé, le a patákkal onnan! Így kell cselezni?!
Ahogy ezek mozognak,
még ahhoz sincs kedvem, hogy odamenjek megmutatni:
miképp játsszuk ki a hátból ránk támadót, miképp
védekezünk lesállás, magas lábemelés ellen, miképp kell
megnyesni a labdát, hogy csupán a néző lássa, merre
csavarodik, a bíró szája meg maradjon tátva:
ez a labda hogy szállt, nem értem!
De hogy kerülnek ezek ide a pályára? Melyikünk gondolta volna ezt
19.. júniusában, mikor a Baromvásár térieket
fel kellett mosni a meccs végén
1:1-es félidő után
FELLEGVÁR – BAROMVÁSÁRTÉR 6:1! ez volt az eredmény.
Kökő, Fáni, Kismogul, Kutya és Nagyvogul
ők rúgták a hat gólt,
s úgy tűnt, a csapat verhetetlen. Az is volt. És
akkor most hogy a csudába, mégis?
Kezdődik a bajnokság, nélkülünk. Hiába,
hogy a Baromvásár térieket akkor...
(kéne emléktábla ide). Ki tehet erről, hogy
így állunk? Én? De hát
kapitány voltam én, vagy mi? Miért maradt el
a meccs a Pata utca ellen s a Süketnémákkal, akik most,
úgy nézem, az élen állnak – száz sörbe, hogy nyertünk volna!
Centerhalf: Kutya. A szélsőjobbon – vagy a balszélen, ami
ugyanaz – én. És Leó a kapuban. Így álltunk volna fel. A
Süketnémák ellen és a Dinamó ellen
és a Bayern München ellen is. Megmutattuk volna a
– megmutattuk volna az
argentinoknak! Hiszen a Baromvásár térieket is.
(Az argentin VB-ről beszélek.) Na jó, világos, miről, miről
beszélek, ugye, na. A Süketnémákról, akik most –
és Kismogulról, aki az átigazoló papírokat várja
és arról, hogy a munkásosztály a paradicsomba megy
s hogy a parasztok is a paradicsomba mennek és mindenki,
Géza pedig a pokolba megy csapatostól,
s mellén DISZ-kitüntetéssel, falábbal, fél-csapattal
ott rohad lent majd ősszel és tavasszal.
