FőoldalTŐLEMVersekAz író és a kerekek

Az író és a kerekek

A szélnek eresztett bábu
31
35
Te mentél át a vízen?
43
17

Milyen az Attiluska:

elindulni tegnap este törpe-utcákon arra ahol

görbe fafogú vaslétra visz az égbe itt

szalad fel néha a vasmacska hogy horgonyként szakadjon bele

a fekete kemény mederbe amelyben a föld folyik:

hogy úgy induljon el az ember hogy tudja:

megvárja a vasmacskát vigyen föl az égbe –

elindulni míg nem is egy kút a horkoló kertek

torkában kutyaként ordít föl(fele) bugyborékol

s föltör rajta a hang akár az alvadt –

 

 

Annak a dolognak ott fönn a fénye nem süt – igaz?

legomolyog mint a cigarettából kibúvó

nagy fehér rongysárkány – kimászik.

 

 

Bizony az egykori holdállatok sírján

kereszt  itt-ott kivetett gyökerek

és lépések

 

 

A levegő üregi kígyói az átlátszó testűek

amikor farkukkal fölverték az utacskák porát

nem köhögtetett meg Attiluska? a feldörömbölt por amely

úgy száll föl-föl

mint belülről vert dob bőrén a liszt –

 

 

(A félelmet torkodba lopja

kőlábú lovak kőgaloppja.)

 

 

Érezted talpad alatt

hogy gomolyognak a földben úszó vándorló felhők

ők akik a sínen túl a homokból kiugornak

s mint roncsok folytatják nem kiszámítható útjukat

sárga

cél irányában

 

.....................................................................................................................

 

torkára fagyott a kutaknak a kiáltás

nagy jégtuskó hever most a kutak

gégéjében

vasmacska

nyávog

 

 

Ő hosszúnyakú lúddal táncol a sínen

a föntről legomolygó nagyon is erős fényben

tovább

tov

 

 

Politikai 3