Hát hogymint vagytok, édes öcskösök, mi hát a helyzet.
Ez itt a játszma vége már, fiúk, the game is over.
Te alkalmatlan, hebrencs bátya, jobb, ha nem szólsz.
Főúr, beszéljen, mi történt velünk, beszéljen hát, beszéljen.
Vesztettünk, fiúk, mindennek vége, ez van.
Mert sosem az történt, tökfejek, mit én, mit én, mit én akartam.
Így jár a nép, mely fattyak kezére jut.
Amilyen te vagy, te perverz, rókalelkű, mindenre alkalmatlan bátya.
Ti csürhe, csürhe, csürhefajzat öccsök.
Apánk országát fegyverrel szerzendem vissza én.
Nem voltál képes megőrizni sem, te hólyag...
Miattatok, ti istenverte bátyák!
...nehogy má' visszavívni.
Hát csókolj meg, öcskös: pálcám megmutatja, hol.
Csókomat kardomra bízom, adja át.
Ti korcs fiúk, nem volt még elég a zűrből? apánk sírjánál éppeg?
Részeges vérnősző bátya, hangodat se halljam: itt most
a kard a kard beszél.
Kard ki kard, fiúk! huj, huj, hajrá!
S mi lesz az istenverte néppel?
A nép, a nép... az jobbat érdemelt minálunk.
A nép, fik: az porlik, mint a szikla.
Nesztek! így vív Attila vére, tessék tanulni tőlem.
És éppeg itt, hol apánk sírja van...
