Hát találkozzunk Elefántcsont-parton.
Van nekem ott egy óriási tornyom.
Abban írom politikai verseim.
És van nekem egy icipici szörnyem.
Egy ládában lakik ott tartom benne az az ő tartománya
az az ő környéke én úgy hívom:
szörnyék
hozzám képest a szörnyike jóval kisebb
jóval kisebb mint én
ő az én kisebbségem
valójában egy borz
mikor hazatérek a tornyomba Elefántcsont-parton
mindig rászólok jól megfenyítem
már megint hogy viselkedtél
amíg távol voltam
– így beszélek hozzá – mit mind randalíroztál mit folyton
ás-
kálódtál
mért annyit mind kétnyelvűztél miféle feliratokat
borz-nyelvű szörny-egyetemeket követeltél
ilyenkor a borz behúzza fülét-farkát
visszahúzódik a szörnyékébe
nagyokat fújtat
később megbocsátok őkelmének
odavetek neki néhány csontot
hát így élünk a toronyban
a szörny meg én.
Elefántcsontpart, 1998. december 21-én
