Jönnek-mennek a küldemények Kolozsvár s Bécs között.
Kondenzált tej, kondenzált vér,
húspástétomok és rekedtes hálálkodás,
kondenzcsíkok egy rejtett égen
melyet csak három ember ismer,
beszéd takarja el a szádat
s a hidegrázást színlelés,
„hiszen itt nem is rossz nekem, kedveseim".
Sűrített tej, sűrített máj.
A fölbontott csomag mélyén
a kéz egyszercsak kitapogatja
egy üres dobozban azt a távoli érverést,
a kéz,
és a száj, öntudatlan:
„Lám, hiszen még emlékeznek rám."
Ágyában forgolódik a kémelhárító.
Titok takarja el a szántást
s a titkot apróhirdetés.
Az ágy alatt,
egy zöld csomagban:
dobozolt szív
és szívverés.
Kolozsvár, 1986 július
