FőoldalTŐLEMVersekA Talajpápa

A Talajpápa

A szélnek eresztett bábu
16
21
Te mentél át a vízen?
22
3

Mint törött s rongyos szótagok

olykor én is föl-fölbukom

sóbánya-tárnák torkain

mikor majd ez lesz otthonom:

gránit takarók ércszögek

gyűrődő vizek fürtjei

kaolin húsa halfehér

csúszkáló homokfellegek

a kürt csövén kiütve dér

meggörbülve elszórva lent

a feltámadás kürtjei

mint négyberobbant szótagok

én is majd néha fölbukom.

 

 

Vacogni nem fogok kivarr

engem a só mint Stendhal ágát

úgy járom majd mint csont-ikon

a csenddel bélelt kő világát.

 

 

Déli órákban hol járok majd az mutatja:

elsápad úgy a fal fölöttem mintha fázna

kő-arcán mintha napfolt hullna át

kőmélyi Nap sugárzó ellen-árnya

várja sohasem jövő hajnalát

lent bolygó tüskés égitestfej-árva.

 

 

Mert annak a sorsa telt be rajta

ki az örök szerelmet akarta.

 

 

Műfordítások 3