FőoldalTŐLEMVersekA Nagy Marinetti Metró

A Nagy Marinetti Metró

A vendégszerető
156
93
Az uniformis látogatása
48
35

Egyszer érdekes vésett követ fordít majd ki a földből egy argentin vagy mongol paraszt ekéje. * Persze, nem sejtheti a tudatlan, lancmók ember, hogy ezt a kámeát már most, 1981-ben odaígértem neked, félig-meddig látatlanban. * Félig-meddig, hiszen annyit azért tudok róla: a kámea egy sokszáz éve halott ékszerész látomását örökíti meg a jövőről: a kő vésete kettőnket ábrázol egy huszadik századvégi pályaudvaron, egy meg nem tartott menyegzőn vagy egy metróállomásban. *
Milyen kopár a fal a metróalagútban! Másodpercenként, ha – mennyi? 24? – képpel rohannak le bennünket, a szem ezt már mozgófilmnek látja * szemed föladja, tehetetlenül: a képek összeolvadnak, felöltik a mozgás álruháját és én már annyira vágytalak látni, hogy azon kezdtem morfondírozni * ott lenn, a metróban * hogy milyen is volna, ha az alagutak az arcmásaiddal lennének tele! * szóval, ha a falakon ott volnának a képek rólad * és ahogy a metró elhaladna előttük * hiszen 24 métert megtenni egy másodperc alatt, az neki semmi * összeolvadnának ezek a képek, és megtelne veled az alagút * ott lennék az arcodban, körbevenne. *
Ez hát, minden utazás a metróval, nem volna egyéb, mint film rólad, persze némafilm * de a sínek – nyilván – kiképezhetőek olymódon, hogy barázdákkal meg rovátkolásokkal legyenek tele, mit tudom én * és a metrókerekek azután – mint a lemezjátszók tűje, vagy a magnók feje – hanggá alakítanák vissza ezeket a jeleket * valamilyen átszűrt és nagyon messziről jövő szöveg volna, mintha a távolság miatt érthetetlenül magyaráznál valamit * valami nagyon fontosat * nem érteném, hogy mit is mondasz * csak azt lehetne kivenni, hogy a te hangod * nem érteném, de persze tudnám *
Ahogyan oly körülményes dolog autóbusszal utazni, és annyival egyszerűbb magánkocsin: ugyanígy a közmetró is bonyodalmas és nehézkes intézmény; sokkalta célszerűbben és kényelmesebben lehetne közlekedni magánföldalattival, amit tetszése szerint használna az ember, bárhova és bármikor; s ha nem lehetne is megoldani, hogy mindenkinek legyen ilyen, –: neked mégis volna, neked föltétlenül szereznék, hogy te is szívesen utazz a metrón; piros, régimódi simiautók volnának ezek, így képzelem *
Azt olvastam: egy kilométer metró építési költsége 2 millió márka * ezek szerint egy méter kétezer márkába jönne, tíz centi metró pedig kétszázba * én szegény embernek számítok, nem sikerült meggazdagodnom: de ezt a kettőszázat össze tudom kuporgatni valahogy * összegürizem és építek neked tíz centi metrót, ha már többre nem futja * tíz centit, ami csak a tiéd lesz * megépítem, vagy megveszem * kifizetem nekik azt a 200 márkát * s azontúl az a tíz centis szakasz – valamelyik pályaudvar mellett, igaz? – a tied lesz: te fogod élvezni a tulajdonjogát, ha csak magadban is, titkos elégtétellel, valahányszor áthalad ott veled a szerelvény *
Állítólag az ország vasútügyi miniszterének irodájában van egy óriási makett: az ország teljes vasúti hálózata; s ezen a maketten minden egyes vonat helyét mozgó fénypontocskák jelölik * ilyesmit szeretnék neked ajándékozni: egy összesített makettet, amin a világ összes metrószerelvénye ott mozog, kék és zöld fénypontocska formájában * és csak egyetlen piros pont gyúlna ki néha: az a szerelvény, amire én éppen fölszálltam * hogy feléd utazzam * és úgy volna a világ összes metrójának menetrendje megtervezve, hogy ezen a maketten, a szobádban, a fénypontok (kék és zöld, néha egy piros), ahogy villódznak, ahogy kigyúlnak, elalusznak és elmozdulnak, a szerelvények mozgásának megfelelően, nos, ezek a fénypontok állandóan kirajzolnának néhány szót *

*

Édenek, rejtett esküvők,
süllyedő Kána, Kánaán,
folyton előre néz a szem
mert hátra nézni gyáva ám.

Gyarló az ember, emleget
menyegzőt, metrót, kámeát
s naphosszat, mindenekfölött
egy olyan medve-kémiát

melynek lombikjaiból kilép a múlt
mint betörő az ablakon

kilép, és sütkérez nagyon
az Északi
vagyis a Déli Pályaudvaron

hajdanán, ősszel, szombaton.

 

Könyvkiadás 2