FőoldalTŐLEMVersekA chilei fűszereskert

A chilei fűszereskert

A szélnek eresztett bábu
141
121

– második fejezet –

 

Lenn a kertben

Napgyökér Lélegzete járkál vargabetűkkel:

a kertben lerogyva szanaszét

mint átázott rongycsomók hevernek

megmérgeződő tehenei

Tuba Ferkónak Apollinaire-nek

 

 

Kórus: Rézben gazdag földeken gyömbér ánizs mák terem

és a sárga tömegek fölött nyíló gyökerek

fölszívják a réz szagát réz a szárba fölsajog

Béleli a szárakat rézpor zöldes pelyhe-selyme

száz növényben hóesés: hull le sejtjén hull le rostján

ezer só-szem sír a kert csillaghúsú petrezselyme

csörgő gyökér zöld porok ernyőház alatt leostyán.

 

 

Most csend van az utcákon. Olyan széles utak. Sehova

sem vivő utak, némelyik önmagába

tér vissza. Szerte az utakon

szanaszét dobált

üres páncélok, dárdák, mellvasak, alabárdok, aladárdák, kelevézek.

Pajzsok. Kicsi, piros és fehér virágok. Mélyen a föld alatt kürtök,

amelyekbe csak a vakondok ha fúj, erősen pislogva kobalt szemével. A

kürt hangjára felébrednek a mormoták: távoli termekből kalapálás

zaja szivárog, mint ezüstérc-réteg a földben. A mormoták akkor újabb

ezer évre visszaalusznak. Még nem jött el az ő idejük, nyugtatják maguk.

 

 

Az éntudat töprengve lépked

fekete kőről kőre, járkál

belső, világos napmocsárban.

Süppedő, sárga táj, napingovány

és sírdogáló óriásdöblecek.

Ott 10 000 inda-ujjbegy acélszoknyát fon át

meg át S mocsármélyi tündér lilás vadáfonyát

– saját magát –

sárgaszedret

ribizlit ád

vadáfonyát.

 

– első fejezet –

 

Mint óriás halfarok a város fölött, csapkodó intés integetés

madárszőnyeg forr fönn, suhog, míg lenn a fegyverteremben

Salvador Apó sürög, térülget, fordul, feni alabárdját, köszörüli kelevézét

hunyorog bizakodva és mondja: segíteni fog engem a kedves –

úgy ám.

A katonák a rímringyókkal mulatoznak. Dári, dorbéz, dőzs. Org.

Aztán bújócskát játszanak a kedvessel: bekötik a szemét, ő a hunyó.

 

 

Maszlag. Datura stramonium. Solanaceae. (Nép. bikásfű, csudafa disznócska, dögfű, fehér beléndek, pocafű, putyóka, redőszirom.) Megművelt talajon terem. Hatóanyaga: 0,15–0,30%-ig tartalmaz hyoscyamint és kevés scopolamint. Ezen növény bódító szagú és igen erősen kábító mérges dudva, mely eredetileg Kelet-Indiából származik, de jelenleg a legtöbb vidéken el van terjedve.

 

 

Salvador Apó ekkor ecsetet fog, és megfesti „A polgárháború

előérzeté”-t. Utána géppisztolyt vesz magához, sisakot köt,

és a La Moneda Elnöki Palotába megy. Eközben, szemtanúk

szerint, ezt gondolja magában: Jog, hogyha van, az én

jogom. Enyém itt minden hatalom.

Fölveszem

kardom, sisakom – Gyönyörűm, te

segíts engem!

 

 

Füst Milán: Hát mondd, ilyen az eszme?

 

 

A La Moneda Elnöki Palotában elvörösödnek a tükrök, és

égnek fordulnak az ablakok szemei: S mint a felgyújtott

egyensúlytalanság,

ropogó kövekként a Hely örök szekrényébe hullnak

a becsukódó arcok. A kéményből füstkar emelkedik,

majd visszahull. Aztán sistergő, rekedt hang a kürtőkben:

 

 

....... lehanyatlik .... de .... kézből kézb .........

.... tovább ............... vigyáz az én alabárdom!

.... kisápadok ....... lesz ..... belőle ..... alabástrom

........ ha én .................. elenyészem

tovább ........ az én .............. kelevézem!

 

 

Nadragulya vagy Mandragóra. Atropa belladonna, Solanaceae. (Nép. álomhozó fű, bolondbingó, bolondfű, nagydragula, nagyfűbingó, ördögszőlő.) Irtásokon gyakori. Linné Atroposról, a párkák egyikéről nevezte el. Clotho tartja a guzsalyt, Lachesis ereszti az emberi életek fonalait, Atropos pedig ollóval elvágja. – A másik neve, belladonna, onnan származik, hogy a XVI. sz. olasz hölgyei a nedvet szépítőszerül, a pupilla kitágítására használták. Hatóanyaga: atropin, hyocyamin, scopolamin. Felhasználása. A növény minden része igen erős hatású. A központi idegrendszerre és az agyra fejt ki erős hatást. A nedv a szemet csillogóvá, naggyá, ugyanakkor vaksivá leszi. – Egyike a legmérgesebb kábító növényeknek, és a cseresznyéhez hasonló bogyói által már sok tapasztalatlant elcsábított azok élvezésére.

 

 

A katonák ekkor kézen fogják a kedvest, és azt mondják:

No, szerelmem, gyere menjünk a mezőkre,

illatoznak künn a mandragórák.

 

1973 október

 

Életrajz 3