FőoldalTŐLEMVersek...és akiket nem

...és akiket nem

A vendégszerető
253
144
Életünk 2007/2–3.
74-75
1

Ajánlom Odüsszeusznak és Hamvas Bélának*

1. Nem volt kötelező enni a lótuszból.
2. Épp csak előnyös volt enni a lótuszból.
3. Görbe szemmel néztek arra, aki nem evett a lótuszból.
4. Aztán meg enni sem igen volt mit.
5. Úgyhogy napról napra mind többen haltak szörnyet erkölcsileg.
6. Fogyott ám a lótuszfőzelék.
7. Meg az olcsó lótuszpálinka, ittak az erkölcsi gatyátalanok.
8. Kidugta fejét a föld alól
9. a földbenjáró bűn, a felejtés.
10. Már nem is figyelt rá senki.
12. „Szankülottok és szörnyszülöttek"

– mormolta maga elé –

„...szörnyszülöttek és szörnyhalottak."

* Hamvas Bélának, a tiszapalkonyai kétkezi munkásnak, aki emlékezett még az emberiség azon korára, mikor születés, halál, szabadság és tudás egyetlen szónak csak négy évszakát – vagy négy égtáját – jelentette; a szellemi és erkölcsi lámpagyújtónak és ablaktisztítónak, aki úgy írt magyarul, mint ahogy a tenger beszél önmagával.
(1955-ben egyetlen ember élt Magyarországon, aki Herakleitosszal, Buddhával, Lao-cével és Shakespeare-rel mindenikük anyanyelvén nemcsak beszélgetni, hanem beszélni is tudott volna. Ha az emberi szellem e négy prófétája Tiszapalkonyán szállt volna le a repülőről, s ha megszólították volna az első munkást, s az épp Hamvas Béla lett volna, s miután három éjszakát átbeszéltek volna vele (nappal ugyanis Hamvasnak maltert kellett volna hordania, de lehet, hogy vendégei segédkeztek volna neki) – nos, vajon mit gondoltak volna akkor ezek arról: ha ebben az országban ilyen egy segédmunkás, vajon akkor MILYENEK LEHETNEK az ország ÍRÁSTUDÓI? De szétnézve az országban, mindent megértettek volna.)

 

Megjelent a Jelenkor 1988. decemberi számában.

 

Könyvkiadás 3