FőoldalTŐLEMTanulmányok, esszékEmerson, Blake and Kemenczky

Emerson, Blake and Kemenczky

Beszéd a palackból
29
6

1.) Kemenczky Judit költészete a hetvenes években sokunk számára, akik akkor huszonévesek voltunk, kivételesen fontos volt: azt a tudatot erősítette bennünk, hogy nemcsak a hivatalos, de a nemhivatalos kánonokon túl is van egy másik. Az érzékenység és az önkifejezés külön ösvényei vezettek azok fele a szemantikai és esztétikai mezők fele, amelyekre Kemenczky (is) építkezett, és senki nem csodálkozott volna, ha a költőnőből egy új Nemes Nagy Ágnes vált volna. Ám a sors úgy hozta, hogy Kemenczky addig is viszontagságos élete másfele kanyarodott, ott a messzi Amerikában pedig majdhogynem elhallgatott, legalábbis már nem volt többé (vagy nem úgy volt többé) jelen, csak elvétve olvashattunk tőle vagy hallhattunk róla. Magyarországra való visszatérte után néhány évvel misztikus írásaiból a Masszi kiadó jelentetett meg egy kötetnyit (saját festményeivel illusztrálva, amelyeket ugyancsak a keresztény misztika ihletett), tavaly pedig a Napkút adta ki Hullámlovasok címmel néhány versfüzérét, amelyek a nyolcvanas években születtek. Hadd idézzünk belőle néhány sort:

egy kémiai virágot injekcióznak belém
hátha életre ébred a növényi lehelet
az áttetsző zöld erezet a Tiszta Én!

Hogy Kemenczky William Blake tigrisszakértő hazai helytartója, ezt nyilvánvalóvá teszik látomásos szövegei, amelyek abban a tájban születtek, ahol a misztikus teológia és a szürrealizmus találkoznak. De ugyanez érvényes a két költő festményeire is.
2.) Blake, mint tudjuk, nemcsak a tigrisről szerzett feledhetetlen verset. (Tiger, tiger, burning bright In the forest of the night... magyarul is gyönyörű, két fordításban is, de lehet, hogy azóta újabbak is születtek, mint ahogy egyre több Shakespeare-ünk is van, Arany János fordításától a Nádasdy Ádáméig, ahogy telik az idő. Ám amíg a mi Shakespeare-jeink száma folyamatosan növekszik, az angoloknak csak az az egy marad.) Hanem Európa címmel is írt egy rejtélyes poémát, mármint Blake, egy másiknak a címe pedig Amerika.
3.) Az Emerson, Lake and Palmer nevű együttes pedig, ugyancsak a hetvenes évek legelején, fenekestül felforgatta mindazokat a képzeteket, amelyekkel az alternatív zenékről rendelkeztünk. Keith Emerson, Greg Lake és Carl Palmer a Beatleshez hasonló forradalmárok voltak, legalábbis akkor és a mi szemünkben. Azok az évek igazán nem szűkölködtek zseniális zenészekben és együttesekben, ám az ELP-t a kommersz megvetése, a választékosság és a szuverén értékszemlélet vitathatatlanul mindenki más fölé helyezte. Hogy csak egyetlen példát mondjunk, témánknál maradva: miközben a legnagyszerűbb, szuggesztív és innovatív zenékhez a szövegírók még mindig csak gügye, banális, ostoba és jelentéktelen (esetleg brutálisan provokatív) szövegeket voltak képesek kiagyalni, egy 30-nál több főnevet nem tartalmazó szókincsből válogatva, addig Emersonék a rájuk jellemző önbizalommal és laza eleganciával meg merték tenni, hogy William Blake Jeruzsálem című poémájának egy részletére komponáljanak dalt.
4.) A Jeruzsálem egy részletét, ha nem is ugyanazt, Kemenczky Judit lefordította és fölvette említett kötetébe, amely misztikus-látomásos értekező prózai „versek" gyűjteménye, közel tucatnyi saját festmény színes reprójával. A könyv címe: Templomszáj. (A bűnbánat és a vigasztalások könyvei) Masszi kiadó, Budapest 2002.
A költő-fordító Kemenczky egy igen kézenfekvő, mégsem gyakran használatos fogással élt – persze, nem is lenne helyes visszaélni vagy túl sűrűn élni ezzel az eszközzel. (Ezzel sem.) Szerző ezzel a fogással, vagyis az angol eredeti és a magyar fordítás egybecsúsztatásával, egy fölöttébb hatásos kettős textúrát hozott létre, melyben – a másik nyelv tereiben visszhangozva, megkettőződve, ide-oda csapódva a kettő között, mintha végleges formáját keresné, folyamatosan újra meg újra fogalmazódva – az eredeti versbeszéd és a tulajdonképpeni üzenet megnő, váratlan távlatokat nyerve, még azok számára is, akik csak keveset tudnak angolul.
Íme a Blake-féle Jeruzsálem Kemenczky-féle kétszólamú változatának egy részlete, teljes vizionárius, biblikus, apokaliptikus pompájában:

I stood among my valleys of the south
Körülöttem déli völgyeim, s ahol álltam, olyannak
And saw a flame of fire, oven as a Wheel
Látszott a tűznek lángja, mint az
Of fire surrounding all the heavens: it wont
Egész mennyet beborító tűzkerék; forgott
From west to east, against the current of
Nyugatról keletre, az igaz Teremtés ellenében
Creation, and devour'd all things in its loud
S mi útjába akadt őrjöngő dühvel eget s
Fury and thundering course round heaven and earth.
Földet körülkerítve mennydörögve rombolta szét.
By it he Sun was ree'd into an orb,
A nap gombolyaggá csavarodott a közelében,
By it he Moon faded into a globe
A hold pislákoló golyóként gurult át
Travelling thro'the night; for, from its dire
Az éjszakán; irtózatos, nyughatatlan
And restless fury, Man himself shrunk up
Dühétől maga az ember is apró
Into a little root a fathom long.
Föld alatti gyökérkévé zsugorodott.

Megjelent a 2006. áprilisi Irodalmi Jelenben

 

Beszédek 1