Mottó:
– Miről van szó?
– Arról, van-e azonosság és jelen idő, vagy csak lenyomatok vannak, meg múlt idő, meg emlékezet...
(Sz. G.: Pandó és Martinek)
Szerelmem, Oublié Mihály!
Nagyon fáj.
Nem értem, mi fáj?
Szerelmem, éppen merre élsz,
és merre jársz és merre hálsz,
és merre Oublié Mihál'sz?
(Az egykori, a hajdani.
Oublié!... hogy hívták? Dani?)
Naponta áldom s átkozom
emléked, hallod, Oublié,
veled fekszem és kárhozom,
tavaszi, őszi, téli táj,
örökkön teveled kelek,
ki is vagy, Oublié Mihály,
nagy kár, hogy elfeledtelek.
lengyel
