1. A csángó lakodalmat – ahogyan az erdélyi Mezőségen volt ez szokásos – még ma is leginkább keddi napon tartják, mint az ismeretlenek vagy a sorsjegyárusok.
2. A költő távozik otthonról. Matrózok, kiket ily csíny kedvre hangol, – pour s'amuser – nagy, fehér madarat ejtenek rabul.
3. Hétfőn este siratják a menyasszonyt. Érdekes szokás, hogy cserépedényben elrejtenek számára kilenc apró töltöttkáposztát: talán az előtte álló kilenc hónapra utalnak, valamilyen, ma már homályos módon? nem tudni; a menyasszony sem tudja. De sorra megeszi a kilenc tölteléket.
4. A költő lakása körül ballonkabátot és sötét szemüveget viselő, kisportolt, erős emberek bukkannak föl. Settenkednek, szívük piroslik, mint a szerencsétlenségben a málna.
5. A kérők a lakodalom reggelén azzal állítanak be a lányos házba, hogy madarat jöttek vásárolni. – Miféle madarat? nincs nálunk semmiféle madárka. – Dehogy nincs, dehogyes nincs. Még fészke is van. Visszük fészkestől.
6. Két erős ember álkulccsal behatol a költő lakásába. A matrózok már meg is kopasztották az albatroszt.
7. Templom után a vőlegény házához szokás menni. Itt kontyolják föl a menyasszonyt, előtte azonban még számos érdekes szokáson álmélkodhat a vendég.
8. Itt van például a csókos pohár. Mézes pálinkát isznak belőle, kaláccsal együtt kínálják, a kalácsba belesütnek egy madarat is: egy madár alakú tésztát.
9. Az egyik erős ember a költő tervrajzai között – melyek a csapkodószárnyas repülőgépet és a futólábas autót ábrázolják – találja A csángó lakodalom című vázlatot. Zsebébe rejti és távoznak, a tengerészek kondérjaiban már javában fő az albatrosz. De röpte a forró vízben sem szünetel.
10. A csángó lakodalmas ételek nagy részét is kukoricalisztből sütik – ilyen, többek között, a nevezetes alivánka. Lojzikalugaron esznek ilyent, és
Külsőrekecsinben és Gorzafalván
és Forrófalván is és hajdan
Istensegítsen is alivánkát ettek.
11. Külsőrekecsinben, amikor egybe akarták szántani a földeket, az asszonyok a traktor elé feküdtek. És a börtönből elég sokan nem jöttek vissza közülük.
12. Hazatér a költő, elefántcsont karmokkal.
13. A nagy fehér madár már a matrózok torkát és nyelőcsövét járja. Az albatrosz elharapott, de szüntelen röpte a tengerészek foga között, mint elvont, fehér préritűz vagy vakuvillanás. A költő nem találja a kéziratot.
14. A költő A csángó lakodalom minden olyan mondatában, melyet nem tud rekonstruálni, megemlékezik az erős emberekről. Ilymódon kerülnek bele a szövegbe ezek a helyre legények, bizonyos értelemben éppenséggel még mint társszerzők is.
15. A mulatozás bor mellett folyik. A csángók leginkább kedvelt táncai a magyaros, a székes és az öves. Táncaik közt sok a romános jellegű.
16. Az erős ember kényelembe helyezi magát és böngészni kezdi A csángó lakodalom vázlatát. Nemsokára a végéhez ér és ezt olvassa:
17. Késő éjjel a rendőrtánc zárja a lakodalmat. Váratlanul kék ruhába öltözött, nagy testű férfiak lejtenek duhaj léptekkel a mit sem sejtő vendéghez, s hangosan kiáltozva magukkal sodorják. Sajátos, kacér koreográfiájú, keresetlen mozdulatok következnek, pajzán bizalmasságuk már-már zavarba ejti a vendéget. A táncot hosszan ropják, hahaha! majd a kavargó porból elő-előreccsenő csizmák néhány utolsó rúgása jelzi a műsorszám végét, és a verejtékező, lihegő, nekivörösödött rendőrök nyugovóra térnek.
