FőoldalTŐLEMPublicisztikaNapló, avagy egy megépülő? soha meg nem épülő? emlékmű története III.

Napló, avagy egy megépülő? soha meg nem épülő? emlékmű története III.

[A Dunánál, 2003. január, 4–6. oldal]

December ötödike, hétfő délelőtt 10 óra. A Szabadságharcos Alapítvány ülésezik a Történelmi Igazságtétel Bizottság üléstermében. A hangulat parázs, mondhatni forradalmi: a kormányzat részéről ugyanis a megelőző hetekben oly kitüntető gesztusokban volt része az 1956-os Konföderáció nevű, soha-nem-hallott, nemrég gründolt fantomszervezetnek, ami általános felháborodást keltett ötvenhatos körökben. (Király Béla is zaklatottan hívott fel ebben az ügyben: neki sem szólt senki arról, hogy milyen ismérvek alapján sikerült odafönt megtalálni az igazi, hiteles, legitim ötvenhatos partnert Romhányiék személyében.) Az ősz szabadságharcosok – akik sok-sok évet ültek börtönben, de egészen másfajta tevékenységért, mint Romhányi – igencsak fogadkoztak, hogy nem hagyják annyiban a dolgot, ami már csak az emlékmű miatt is fontos, elvégre most aztán már igazán nem lehet tisztán látni, hogy milyen erkölcsi vagy történelmi érdemek honorálásaképp kerülhettek a kedves konföderációs útitársak a mindenkit sértő kivételezett helyzetbe.
A kontextus, melyben velük a nyilvánosság előtt az emlékmű összefüggésbe került, mindenestre legalábbis baljósnak mondható. Ami engem illet, már csak mindazokra való tekintettel is, akik a felhíváshoz csatlakoztak, aligha tehetek mást, mint hogy ne törődjem semmivel, függetlenül attól, hogy milyen gáncsoskodások, diverziók és manipulációk kísérik a történetet. Céljaink rendszeres egyeztetésében állapodva meg tehát a szabadságharcosokkal, búcsút vettem tőlük.
Kőhalmi Ferenc hosszan győzködött, hogy az emlékmű helye nem lehet máshol, mint a Nemzeti Színházzal átellenben. Ez számomra igen kedves pontja a Duna-partnak, mióta a főváros épp ott, a Lágymányosi híd budai hídfőjénél helyezte el néhány verssoromat (a Dunáról szólnak ugyanis), és örülnék, ha az emlékmű révén nemzeti – meg nemzetközi – kitüntetettségű helyszínné értékelődne föl. De Kőhalmi érveit nem reprodukálom: fölkértem, írja meg őket ő maga. És ezt követően mit ad Isten: hát nem éppen ekkor érkezik meg Kovács Kristóf szövege? amelyben pontosan erről, vagy majdnem erről a helyről ír?

Az 1956-os emlékművel kapcsolatos felhíváshoz eddig csatlakoztak:
Balázs Imre festőművész, 1956-os elítélt • Bari Károly költő • Barta Tibor dr. idegsebész • Benyhe István tanár-közgazdász • Bodor Ádám író • Bollobás Enikő irodalomtörténész • Csaplár Vilmos író • Csák János közgazdász • Csáky Zoltán televíziós szerkesztő • Csicsery-Rónay István író • Csoóri Sándor költő • Czigány Lóránt irodalomtörténész • Dávid Gyula irodalomtörténész, 1956-os elítélt • Mircea Dinescu költő, Bukarest • Elek István író, a Heti Válasz főszerkesztője • Entz Géza művészettörténész • Eörsi István költő • Erdeős Levente író, építész (Capri) • Erdélyi Ágnes filozófiatörténész • ifj. Feszt László képzőművész • Amedeo Di Francesco egyetemi tanár (Nápoly) • Félicie M. de Gérando-Teleki műfordító • Gömöri György költő (London) • Göncz Árpád műfordító • Gulyás Balázs agykutató (Stockholm) • Hans Henning Paetzke műfordító • Hamburger Mihály szociológus • Hatvany Béla Csaba dr. matematikus-informatikus (Németország) • Haraszti Miklós író • Hegedűs István szociológus • Herner János irodalomtörténész • Hubay Miklós író • Illyés Mária művészettörténész • Józsa Márta szerkesztő • Juhász György orvos • Kalapáti Ferenc költő • Kalmár László dr., a Segítő Jobb vezetője • Kamondy Zoltán filmrendező • Karátson Gábor író, festő • Kása Zoltán matematikus, egyetemi tanár • Kemény András szerkesztő • Kemény Katalin író • Kertész Imre író • Koczka György szerkesztő, 1956-os elítélt (Temesvár) • Kodolányi Gyula költő • Kolozsy Sándor szobrász • Kolozsvári Papp László író • Kovács Kristóf dramaturg • Kőszeg Ferenc, a Beszélő alapító szerkesztője • Lászlóffy Aladár költő • Lőwy Dániel egyetemi tanár • Mádl Ferenc jogászprofesszor • Monok István, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatója • Orbán György zeneszerző • Thomas Ország-Land újságíró (London) • Páll Lajos költő, festőművész, 1956-os elítélt (Korond) • Pataky Levente dr. fogorvos • Paulovics László képzőművész • Pekár István, a Duna Televízió elnöke • Petri Lukács Ádám újságíró • Petrusz Tibor volt politikai elítélt • Pomogáts Béla irodalomtörténész • Rajk László műépítész • Sándor András költő • Sára Sándor filmrendező • Sárközi Mátyás író (London) • Schneller István építész • Selmeczi György zeneszerző • Sós Vilmos filozófus • St.Auby Tamás • Sütő András író • Szakály Sándor történész • Szepes Erika esztéta • Szerdahelyi István esztéta • Szeremley Huba vállalkozó • Szilágyi Sándor szerkesztő • Szörényi László irodalomtörténész • Takács Jenő zeneszerző (Burgenland) • Tempfli József püspök • Tófalvi Zoltán történész • Tőkés László püspök • Várhegyi István egyetemi tanár, 1956-os elítélt • Veress Miklós költő

Az Amerikai Egyesült Államokból:
Abraham Endre ny. professzor • Bertalan Imre, a Washingtoni Magyar Református Egyház lelkésze • Chikes Mária • Csukonyi Zoltán mérnök • Gábor Ferenc jogászprofesszor • Gajáry Tibor professzor • Hámos László HHRF • Harsányi Pál dr. orvosprofesszor (George Washington University és Georgetown University), a Magyar Szabadságharcos Szövetség (Hungarian Freedom Fighters' Federation) elnöke • Ifj. Kormos Ferenc ügyvéd • George Kunos dr. orvos (National Institues of Health) • Nagy Károly tanár • Kenneth Nyírády főkönyvtáros (Library of Congress) • Nyírjesy István dr. orvosprofesszor • Mogan Miklós • Stephen Oroszlán dr. kutató • Oroszlán Istvánné • Szekeres János üzletember • Szerényi Margit ny. adminisztrátor • Takács Pálné képzőművész • Tarnay Dénes építészmérnök • Teleki Károly ny. mérnök • Teleki Károlyné Pesthy Kati, az Amerika Hangja ny. munkatársa • Várallyay Gyula bankképviselő (Világbank) • dr. Wood Maria-Ilona kultúrtörténész • Paul Zádor dr. statisztikus

2003
Politikai 1