FőoldalTŐLEMPublicisztikaNapló, avagy egy megépülő? soha meg nem épülő? emlékmű története I.

Napló, avagy egy megépülő? soha meg nem épülő? emlékmű története I.

[A Dunánál, 2002. november, 4–6. oldal]

Naplórészlet, 2002. október eleje
A Népszavának a felhívást közlő számát eljuttattam a fővárosi önkormányzathoz: legyen regisztrált kontinuitása – ahogy Erdélyben mondjuk, „régisége" – az ügynek. A kilencedik kerülethez is szándékomban volt elküldeni, de miután nem minden egyes aláíró értett teljesen egyet az általam elképzelt helyszínnel – voltak például, akik a Gellért teret tartanák alkalmasabbnak, mások szerint az emlékmű kifejezetten a Duna közepén lenne a leghatásosabb –, úgy láttam helyesnek, hogy e kérdést ne tekintsük eleve és előre eldöntöttnek. Legyen ez a zsűri feladata; a zsűrié, amelyről mind világosabb, hogy csak rangos nemzetközi összetételben nyerheti el a közvélemény előzetes bizalmát. Eörsi István kétszer is felhívta rá a figyelmem: csakis egy ilyen zsűrit tart elfogadhatónak. S ha nem is ilyen markáns fogalmazásban, de ez a nézet az általánosan uralkodó az aláírók közt.
Akik már hallottak róla, Ötvenhatos emlékműnek vagy Szabadság-emlékműnek, vagy Dunai emlékműnek emlegetik. Hubay Miklósnak a vízből kiemelkedő szobor Petőfit juttatta eszébe:

Lenn a Dunában a nap képe,
Reszket a folyó örömébe –

Kalmár László doktor, a Segítő Jobb vezetője: az emlékműnek és ötvenhat felidézésének akkor van igazán értelme, ha az, miközben a tegnapról, de valójában – és valóban – a holnapnak és Európának szól. „Figyeld meg Rómában a Trastevere szobrait: egyszerre néznek előre és hátra. Az arcokat a víz elmossa: bölcsekké, kortalanokká válnak. Ha ilyen lesz az emlékmű, támogatom."
Az emlékmű valóban szimbolikus pillanatban jelenne meg a városképben: Magyarország Európába való (vissza)épülésének, egyenjogúsága helyreállításának időpontjában: akkor, amikor beteljesülnek saját történelmi esélyei. Üzenete ily módon hangsúlyozottan kettős lenne. Egyrészt a nemzet ötvenhatban hozott áldozatának mementója lenne (emlékszünk Albert Camus szavaira, amelyek nem hiányozhatnak majd az emlékmű talapzatáról). Másrészt azt az új európai téridőt köszöntené, amelynek – miután ezer éven át szolgálta – a magyar nemzet mostantól ismét integráns részévé válik. Nemcsak kulturálisan, hanem teljesen és minden értelemben. Olyan küszöb-pillanat ez, olyan kapun lép át a nemzet, hogy nem túlzás azt mondani: életében csak ezerévenként találni példát ilyen jelentős történésre.
És miközben ezt éppen írom, kapom az értesítést a főpolgármesteri hivatalból, hogy pénteken, október 4-én várnak „bennünket" („Önöket") az emlékművel kapcsolatos elképzeléseink ismertetésére. Úristen – azt hiszik, hogy egy szervezett mozgalom vezetői fognak ott megjelenni? Almomban sem gondoltam volna, hogy bárki is fog érdemben foglalkozni jövő nyár előtt az emlékműtervvel.
Amelyről leghamarabb a Népszabadság, legrészletesebben pedig a Népszava számolt be, miközben pl. a Magyar Nemzet egy árva szóval nem tartotta fontosnak, hogy olvasóit tájékoztassa róla: mit is szeretne ez a sok ötvenhatos veterán, börtöntöltelék, költő és széplélek...

2002. október 4.
A városházán Demszky és Schneller István – a főépítész, egyébként Eckhardt Mester fordítója – fogadott. Átadtam az emlékműtervezettel kapcsolatos eddigi dokumentumokat és az aláírók listáját. Demszky rövid sajtóértekezleten jelentette be: támogatja a gondolatot, és egyetért azzal, hogy ezt az elképzelést nem szabad pártpolitikai kérdéssé zülleszteni. Azt is vállalta – éppen erre való tekintettel –, hogy nem fogja panelként felhasználni a választási kampányban, amelynek most következik a finise. (Az ideális persze az lenne, ha minden főpolgármester-jelölt támogatná a javaslatot – gondoltam.)
A Népszabadság másnapi cikke: „Új szabadságszobor készül. A főváros támogatja egy új szabadságszobor felállítását Budapesten – jelentette be tegnap Demszky Gábor főpolgármester, miután tárgyalt Szőcs Géza költővel, az emlékműállítás ötletgazdájával. Szőcs Géza felhívásához eddig több mint félszázan csatlakoztak, köztük Mádl Ferenc jelenlegi és Göncz Árpád már leköszönt köztársasági elnök, utóbbi 56-os elítélt, Faludy György költő, Pongrátz Gergely, az 56-os Magyarok Világszövetségének elnöke, Tempfli József és Tőkés László püspökök.
Demszky elmondta: szeretnék, ha az új emlékmű 2006-ban, a forradalom 50. évfordulójára már állna. Az önkormányzati választások után nemzetközi művészeti pályázatot írnának ki az emlékmű megalkotására.
Szőcs Géza szerint ez azért lenne szerencsés, mert 1956 Európa ügye, hiszen a magyarországi forradalom mérte az első jelentős csapást a kommunista birodalomra. Úgy látja, hogy a forradalom horderejének sem a magyar, sem a nemzetközi közvélemény nincs tudatában. Bár a fővárosban több 1956-tal foglalkozó képzőművészeti alkotás, emlékmű, illetve emlékhely van, elhelyezésük miatt ezek kevésbé alkalmasak a közfigyelem felkeltésére.
A kezdeményező szerint az új emlékmű felállítása a nemzet szimbolikus újraegyesítésének lehetőségét rejti magában, s a Duna-parton, a közraktárak mellett vagy a budai oldalon, a Műegyetemnél, a folyóból kiemelkedve lenne a leghatásosabb.
Évek óta próbál a főváros dönteni a közraktárak sorsáról – nyilatkozta Schneller István, Budapest főépítésze, aki szerint az épületek megújításával és a Nehru park rehabilitációjával olyan területet hoznának létre, amely a Belvárost lezárja és a város panorámájának része. Így méltó helyet biztosítana az emlékműnek – véli a főépítész."

2002. október 16.
Hosszabb németországi (felolvasások a Magyar Irodalmi Napokon Jénában, Weimarban és Erfurtban, az ottaniak meghívására) és olaszországi (a nápolyi egyetem Capri-konferenciája) távollét után most este érkeztem meg Budapestre, ahol az egyes mai lapokban a következő híreket olvashattam:
A Magyar Hírlapban egy politikusokat ábrázoló fotó alatt: „Szó volt arról, hogy készüljön 56-os központi emlékmű."
A Népszava cikkének címe: „Emlékművet emelnek a forradalomnak." Az írásnak a következő mondata foglalkozik az emlékművel: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára a nemzeti közép kormánya az 56-os szervezetekkel együttműködve központi emlékművet épít – jelentette be Medgyessy Péter."
A Népszabadság cikkében (Medgyessy emlékművet ígér) ez áll: Medgyessy „este közleményben tudatta, hogy az 56-os szervezetekkel együttműködve a forradalom ötvenedik évfordulójára – 2006-ra – központi emlékművet építenek". Meglepő, hogy a cikkhez mellékelt egyetlen fotó Boross Pétert ábrázolja, akiről az írás végén ezt olvassuk: „Boross Péter, volt miniszterelnök, az MDF elnökségi tagja a Szabadságharcos Alapítvány kuratóriumi elnökeként vett részt a Medgyessy Péterrel folytatott délelőtti találkozón. A konzultációt korrektnek ítélte, s mint mondta, nem tart attól, hogy részvétele miatt támadják majd jobboldalról."
A Magyar Nemzet cikkében ez olvasható: „Az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójára a kormány az 56-os szervezetekkel együttműködve központi emlékművet épít – jelentette be a miniszterelnök az általa kezdeményezett megbeszélésen. Medgyessy Péter szavait Gál J. Zoltán kormányszóvivő MTl-hez eljuttatott, este kiadott közleménye idézi."
Keretes anyagban viszont a következőt olvassuk a lapban, kéthasábos tördelésben:
„Boross is közvetített? Információink szerint Boross Péter volt miniszterelnök segített megszervezni az 1956-os szervezetek és a kormányfő között létrejött tárgyalást. Emlékezetes, hogy néhány hete Medgyessy Péter a hivatalában fogadta négyszemközti megbeszélésen Boross Pétert. A találkozót követően csupán annyit nyilatkoztak a felek, hogy a jelenlegi és az exminiszterelnök „egy konkrét, nem aktuálpolitikai" ügyről egyeztetett. Úgy tudjuk, Medgyessy Péter az október 23-i nemzeti ünneppel összefüggésben kérte az egykori forradalmárokkal közismerten jó kapcsolatokat ápoló Boross Pétert, hogy vállalja a közvetítő szerepét közte és az 56-os szervezetek között."
Nahát. Nekem erről a párhuzamos emlékműtervről senki fia nem szólt, tőlem semmit erről nem kérdezett. Vajon egy másik emlékműről lenne szó? Tehát rögtön kettőről? Vagy ugyanarról? Vagy ez az emlékmű, amelyet az 56 szellemi, történelmi örökségét hordozó kiválóságok imponáló – és minden értékrendet átfogó – sora támogat: ennek mi lenne a sorsa?
Most várom Albert Camus lányának véleményét a tervezetről. Vajon mit kell majd válaszolnom neki? Hogy (remélt) jóindulatát köszönjük, de végül is ebből ez emlékműből nem lesz semmi? de létrejön helyette egy másik? Vagy mellette? Mögötte? Máshol?

Az 1956-os emlékművel kapcsolatos felhíváshoz eddig csatlakoztak:
Balázs Imre festőművész, 1956-os elítélt • Barta Tibor dr. idegsebész • Benyhe István tanár-közgazdász • Bodor Ádám író • Bollobás Enikő irodalomtörténész • Csicsery-Rónay István író • Csoóri Sándor költő • Mircea Dinescu költő, Bukarest • Entz Géza művészettörténész • Eörsi István költő • Erdeős Levente író, építész (Capri) • ifj. Feszt László képzőművész • Amedeo Di Francesco egyetemi tanár (Nápoly) • Félicie M. de Gérando-Teleki műfordító • Gömöri György költő (London) • Göncz Árpád műfordító • Gulyás Balázs agykutató (Stockholm) • Hans Henning Paetzke műfordító • Hatvany Béla Csaba dr. matematikus-informatikus (Németország) • Hegedűs István szociológus • Herner János irodalomtörténész • Hubay Miklós író • Illyés Mária művészettörténész • Kalapáti Ferenc költő • Kalmár László dr., a Segítő Jobb vezetője • Kamondy Zoltán filmrendező • Kemény András szerkesztő • Kemény Katalin író • Kertész Imre író • Koczka György szerkesztő, 1956-os elítélt (Temesvár) • Kodolányi Gyula költő • Kolozsvári-Papp László író • Lászlóffy Aladár költő • Mádl Ferenc jogászprofesszor • Orbán György zeneszerző • Thomas Ország-Land újságíró • Páll Lajos költő, festőművész, 1956-os elítélt (Korond) • Pataky Levente dr. fogorvos • Pekár István, a Duna Televízió elnöke • Petri Lukács Ádám újságíró • Rajk László műépítész • Sárközi Mátyás író (London) • Selmeczi György zeneszerző • Szakály Sándor történész • Szepes Erika esztéta • Szerdahelyi István esztéta • Szeremley Huba vállalkozó • Szilágyi Sándor szerkesztő • Szörényi László irodalomtörténész • Takács Jenő zeneszerző (Burgenland) • Tempfli József püspök • Tőkés László püspök

Az Amerikai Egyesült Államokból október 20-ig csatlakoztak:
Abraham Endre ny. professzor • Bertalan Imre, a Washingtoni Magyar Református Egyház lelkésze • Chikes Mária • Csukonyi Zoltán mérnök • Gajáry Tibor professzor • Harsányi Pál dr. orvosprofesszor (George Washington University és Georgetown University), a Magyar Szabadságharcos Szövetség (Hungarian Freedom Fighters' Federation) elnöke • George Kunos dr. orvos (National Institues of Health) • Kenneth Nyírády főkönyvtáros (Library of Congress) • Mogan Miklós • Stephen Oroszlán dr. kutató • Oroszlán Istvánné • Szerényi Margit ny. adminisztrátor • Takács Pálné képzőművész • Tarnay Dénes építészmérnök • Teleki Károly ny. mérnök • Teleki Károlyné Pesthy Kati, az Amerika Hangja ny. munkatársa • Várallyay Gyula bankképviselő (Világbank) • dr. Wood Maria-Ilona kultúrtörténész • Paul Zádor dr. statisztikus

2002
Politikai 2