I. Tudnivalók
1. Az Andrássy-úton, közel az Oktogonhoz, a mai Mussolini-térnél, két rosszul öltözött legény ült a padon. Forrón sütött a májusi nap. [...]
Az Andrássy-út 60. számú ház kapuján mentek be. Itt volt az „Összetartás" szerkesztősége és kiadóhivatala. Az egyik legény Sértő Kálmán, a másik pedig [...] az „Összetartás" és a „Virradat" legjobb rikkancsa volt; megígérte Sértőnek, hogy felviszi az „Összetartás"-hoz, bemutatja a Fialának [...]
Így került 1938 májusának végén Fiala Ferenc elé a régi életét elhagyó Sértő Kálmán. Amikor az Andrássy-út 60-ba felmentek, gomblyukában ott volt már a nyilaskereszt. Azzal állított be Fiala Ferenchez, a lap főszerkesztőjéhez, hogy [...] a magyarságnak, a népnek akarja áldozni életét.
(Gellért Vilmos: Sértő Kálmán élete. Budapest, 1941. 126–29. o.)
2. Hogy azután egy ilyen országban hogyan tudok tovább élni, vagy [...] tovább dolgozni, el sem lehet képzelni. Tulajdonképpen az lenne a kötelességem, hogy kivándoroljak, ameddig még lehet. De [...] óriási nehézséget és lelki gyötrődést jelentene számomra valamilyen idegen országban a mindennapi kenyér megszerzése [...] ilyen körülmények között máshol sem tudnám tulajdonképpeni és legfontosabb munkáimat elvégezni. Tehát teljesen mindegy, hogy megyek-e vagy maradok.
(Bartók Béla levele Müller-Widmann asszonyhoz. Budapest, 1938 április)
3. Minden épkézláb eszű ember hisz a tengelyhatalmak győzelmében, amely után nagyobb földi napsugár derül a világra, mert [...] érvényesülhet a jog, a szeretet, a béke, a javak elosztása, ha verejtékes munkájuk árát hűen megfizetik az embereknek, hogy azok pihenő idejükben ne zúgolódjanak, hanem dicsérjék az Istent és rajongással gondoljanak azokra a földi vezetőkre, akik szótárukból kitörölték azt a szót, hogy kizsákmányolás [...] A főváros magáraébredt munkásai tagfelvételre jelentkeztek a Nyilaskeresztes Pártba, valamint a nem politikus, de annál egészségesebb ösztönű faluk és tanyák népe. Megalakult tehát a nagy párt, a minden [...] Párt fölé emelkedő Párt, óriási választási győzelemmel – a Nyilaskeresztes Párt.
(Sértő Kálmán: Nyilaskereszt. Magyarság Útja, 1941. május 23.)
4. Ha valaki ittmarad, holott elmehetne, ezzel hallgatólag beleegyezik mindabba, ami itt történik [...] Viszont azt is lehetne mondani, bármilyen kátyúba is kerül az ország szekere, mindenkinek otthon kell maradnia és segítenie a dolgokon tőle telhetőleg. Csak az a kérdés, van-e belátható időn belül remény arra, hogy eredményes segítőmunkát lehetne elérni [...] Nekem [...] nincs semmi bizalmam. Viszont bizonyos munkákat csak itt végezhetek. [...] Szóval egyelőre teljesen tanácstalan vagyok, habár érzésem azt mondja, aki csak tud, menjen el...
(Bartók Béla levele Veress Sándorhoz. Budapest, 1930 június.)
5. A nyilaskeresztet nem teszem le, nem akarom, ragaszkodom hozzá, ragaszkodom a legkomolyabban, megmásíthatatlanul az alábbi végrendeletemben:
Végrendelet
[...] Azért hát [...] a három testvér közül rám eső egynegyed hold szöllőbirtokot, semmiséget, kicsinységet, árva kis magyar földdarabot a Nyilaskeresztes Párt birtoklására hagyom. [...]
Végrendeletem második rendelkezése az, hogy az eddig megjelent összes verseimet [...] csak Fiala Ferenc adhatja ki. Más senki! [...] Nékem pedig ha meghalok, tűzzenek kihűlt szivem fölé egy nyilaskeresztet ...
(Sértő Kálmán végrendelete. 1941 május.)
6. Ha netán halálom után utcát akarnának nevemről elnevezni, vagy ha nyilvános helyen velem kapcsolatban emléktáblát akarnának elhelyezni, akkor kívánságom ez:
Mindaddig amíg a budapesti Oktogon-tér és a volt Körönd azoknak az embereknek a nevéről vannak elnevezve, akikéről jelenleg, továbbá mindaddig, amíg Magyarországon erről a két emberről elnevezett tér vagy utca van, vagy lesz, rólam ez országban ne nevezzenek el sem teret, sem utcát, sem nyilvános épületet.
(Bartók Béla budapesti végrendelete. 1940 október.)
7. Sértő Kálmán: Gyászjelentés.
(Tavaszodik, Kikelet felé. Részletek)
Már nem úszik jég alatt a víz,
És halkan elolvadt a hó,
Ibolya fúrja át a földet,
Gyógyul a fojtott nótaszó.
*
Én nagyon búsan állok meg a
Legújabb tavasz küszöbén,
Bár az év négy évszaktenyere
Egymásba emel, könnyedén.
Lehet, hogy az egyik tenyér elejt,
Ha újra kezd hullani a hó,
De azt még titkok titka előtt
Találgatja a távozó...
*
A sorsom már csak egy utat talál,
A kikelet számomra: halál,
Ha egyszer por fölött nem leszek,
Csillagnak látnak majd az emberek.
Égre néznek, ha földben is vagyok
Másutt keresnek, ha majd meghalok,
Mert kibontok én óriási fát,
Árnyékolja az emberek agyát.
II. Amikor Bartók belépett a nyilaspártba
Könnyű, dörgő sündisznó-léptekkel, iszonyú vasbeton mellényben
lám, kásásan megérkezik Bartók Béla: Andrássy-út 60.
Összetartás. Az Összetartás szerkesztősége. Bartókon zöld
ing. Bartók hanyagul betűrt zöld inge lobog a vasbeton
mellény alatt.
HRÁÁÁ!... zöld inge gallérján a nyilaskeresztes jelvényt megigazítja.
És bőrhangú pofokat oszt, csörtet föl a lépcsőn, sír,
hordozza rézsútos hozományait nedves sapkában, sarkantyúban.
Be a nyilaspártba! Be akarok lépni a nyilasokhoz
– borostás arcán égési sebekkel, tagfelvételét kéri.
Középső fülében, mekkora nyüzsgés! a kengyel és az üllő csontocskái közt,
mennyi karcsú, villásfarkú rovar, fülbemászók, fühülbehemászók,
az édesanya szavai, a kedves biztatása, lépjél be Béla.
Ott őközöttük, Béla – és ez egy fontos többlet –
dolgozhatsz vígan, békén s majd segíthetsz is többet!
Hogy átsétálsz-e rajta vagy menekülve futsz át:
te döntöd el; de élet csak egy van! Béla, utcát
neveznek el majd rólad, teret és iskolákat!
hatalmuk holdja: hízik! már túlnövi a fákat!
S az-e, ki ott ül köztük s gyáva ellenszegülni,
ha ujjat húznál, Béla: Na, EZ fog megbecsülni?
Úristen, DEHISZ EZEK A NEMZETVESZTŐK! Ide ezekhez?!
Be a Rettenetesekhez??! Hiszen ezek meg akarnak ölni!
Né! ott fenik máris a... SEGÍTSÉG!
– Fejbőre alatt kivörösödnek a koponyavarratok,
a zeneszerző pofáján finom reccsenés fut végig,
mint a pókháló, fölhúzódnak a földből tüdejéig a talajvizek,
mocsaras torokhangon KITARTÁS
ezeket diktálja Fiala Ferencnek:
Mindenemet a nyilaskeresztes pártra hagyományozom.
És szeretnék egy negyven centi magas szobrot a Mussolini téren.
Ennyi. Minden más ott marad az óceánok kékséges, puha
kocsmájában, a rum harmadfokú páncélszekrényében,
minden, minden egyéb ottmarad, tisztességem és fekete napernyőim.
*
Utóhang
Dehát nem igaz ebből a 37 sorból semmi. Bartók Béla,
no ő aztán nem lépett be a nácipártba,
NEM ÜZLETELT SEM SZÁLASI,
SEM SEMMILYEN FERENCCEL
NEM NYERTE ŐT MEG TÁMASZUL
A NYILASPÁRT
A RENDSZER
