Fogoly vagyok.
Latin nevem Perdix perdix, vagyis közönséges fogoly.
A Tyúkalakúak rendjébe
és a Fácánfélék családjába tartozom.
Orrgödreim csupaszok, sarkantyúm nincsen.
Hátam világosbarna, pofám és torkom
rozsdaszínű, szemem körül csupasz, vörös folttal,
mellem hamuszürke.
Hasam fehér, lábaim vörösbarnák.
Van úgy, hogy a zuhanó ölyvmadár
pontosan gyilkosára néz az égből
és rátapad a vadász győztes arca
átsüt a ferde réten át
s vér futja el az ölyv szemét
a pupillát
a retinát
Hosszúságom 26 centiméter. Közép-Európában élek.
Hazánkban mindenütt közönséges vagyok.
Félénknek számítok, gyorsan futok,
fölriasztva nagy zörejjel emelkedem a levegőbe.
Eledelemet, mely magvakból, férgekből és pondrókból áll,
kapargálva keresem.
Állandó madár vagyok.
Télen sokat szenvedek a hideg és a táplálékhiány miatt,
az emberek és ragadozómadarak is nagyon üldöznek,
s csak erős szaporaságomnak köszönhető
hogy mindeddig ki nem pusztultam.
Van úgy viszont, hogy nedvesen
s ordítva ébred föl az ölyvvadász:
olyankor
mikor rémálma előhívott
és ferdén fölnagyított benne
egy darab nyálkás negatívot.
Nem vagyok jó repülő. Páromat
és enyéimet nagyon szeretem.
Fogságban megszelídülök és tovább szaporodom.
Mezőgazdaságilag hasznos vagyok.
Rokonom a szirti fogoly, mely
az Alpokban, Olasz-, Török- és Görögországban él.
Rokonaim még a paradicsommadarak,
az albatroszok, ölyvmadarak,
valamint a kígyász-, az igazi-,
és a fojtogató sasok.
