– Egyikféle suttogás: „Te, nem gyanús neked, hogy Szőcs Géza megint szabadlábon van? AZOK UTÁN?"
– Másikféle suttogás: „...Ha pedig nem dolgozik NEKIK, úgy biztosan egyfolytában megfigyelés alatt áll – akkor meg ezért nem tanácsos szóba állni vele."
(Jólfésült kolozsvári irodalmárok véleménye, 1983)
Lassan már a nevem sem mondható ki, az sem.
Kötél lettem az akasztott ember házában, sánta,
tépett tollú néger énekesmadár egy hófehér, boldog könyvben.
Je suis l'ineffable dans les poésies,
ich bin das, worüber man schweigen soll.
Nyugtalan, gyűlölt, skarlátos dinoszaurusz
a kollektív tudattalanban, ez lettem, ez vagyok.
És a király meztelensége is én vagyok!
megbámulnak az utcán,
de suttogni is csak félve suttognak rólam,
dicsérik hangos szóval az új ruhát,
nekem már csak a hátsólépcsőn van hely,
s a hátsógondolatokban,
erkölcsi halottá leszek nemsokára,
akit erkölcsi tömegsírba
hánynak be erkölcsi temetőpásztorok.
Ott fekszem majd a gödör mélyén,
bezúzott fejemből arany franciakulcs áll ki,
csontjaimban tejszínnel kikevert vasbeton
s szűkszavú hiányos fölirat az árokszélen:
Innen sem föltámadás nincs sem exhumálás
íme itt fekszik most ő is azokkal együtt
akikért ...................................................................
................................. s akiket ...............................
és nem ................. sem ............... a bőrét........
s akik ................... mégis .............. mégse .......
...................... csak árulást ................ csak .........
............................. harapást ..................................
addig .................................. addig mind .............
................. hogy végül ...........................................
és soha ................................ s még az emléke-
zetét is .................... még az emlékezetét sem.
Nem kár értük itt döglenek mind egymás he-
gyén-hátán hazájuk ez volt: cipőjük s anya-
nyelvük hát íme most itt feküsznek némán
és mezítláb.
