Elvesztettük a fejedelem szívét hova lett nem tudja egyikünk sem
mások vették meg a kolostort azt hiszem baszkok vagy portugálok,
bulldózer, traktor, csákány bontotta szét
s nem vigyáztak a szívre fölfalták gyökerek vadvizek vadvirágok
és mégis meghallod meghallod meghallod egyszer
míg fejed álomra hajtod
meghallod: párnád alatt pokolgép, teli lánggal,
rózsával, füsttel és mennykövekkel
s megtelik a falra fölszúrt térkép hirtelen megtelik ezüsttel és vörössel
MERT MEGDOBBAN A FEJEDELEM SZÍVE A FALBAN!
A kertben a fák közt a szabadságharc kinézel megcsodálod
mint a nyúl vagy a nemzet, melyet nem hagy éjjel aludni
a ketyegés
és a sivalkodás, meg a cirpelés
és a tüntetők
s a holdfény a mezőn
meg az állandó, sokszoros bűnbeesés:
mint a nyúl, vagy a nemzet, melyet nem hagy aludni
egy szögekkel átvert denevér a küszöbön
a küszöb fáján, vagy a küszöb alatt
vagy egy megrángó izomcsomó nem hagyja őt
vagy egy elásott, véres térkép, s az öntudat
és azontúl folyton fogod hallani kifinomult füleddel
hogy a pokolgépben hogy nő a sárga rózsa
s hogy a küszöb alatt hogy szuszog s ketyeg ott
egy szabadságharc, egy puska
vagy egy óra.
