Én, amikor rossz, csikorgó űrhajón utaztam
omló mélységek tetején, talpas homályok fölött,
rossz, huzatos hajómat a Gazda ácsolta, s hajlott háttal utaztam
s a hajó úgy botladozott és rángott, ahogy az ideg csücske ugrál,
utaztam a rossz, görbe hajón, melynek ablakán
csillagok csőre kocogott zápor –:
akkor szememen át, mint a virágfeje,
belém hajolt az űr, fejét szegény lelkembe fúrta,
s vállamra kezüket fontos mélységek tették.
