...s így érne véget az a vers:
vergebens, mein Schatz, vergebens.
*
Másik felükre fordulnak át
az örökké tartó altatók,
kicsiny szájukban morzsolgatnak,
húzzák a talp alá valót,
megfüröszt magában mindahány.
Anyját a bíró elfelejti
s véleményét a vénleány.
Ám a szürkület fiókjából
előkerül még néhány szó majd –
néhány szó; egy intarzia:
Mein Schatz, ne várj. Későn jövök.
Késni fogok. Vin târziu.
