A bor viselkedése még az üvegben is követi előző élete olyan mozzanatait, mint a szőlő virágzása, vagy a must kiforrása; mintha csak visszaemlékezne. A bor.
1. Tudom, tudom! nem úgy mondják!
Nagy-nagy cséplőgép járkál a vidéken
épp most csépelik a szőlőt meg a paradicsomot
én vagyok a bor emlékezete
a bor padlása és zsalugátere
látlak a rácsok mögött ahogy virágzol
és ettől folyton zavarosnak érzem magam mint a tavasszal a
szürkebarát és szürkehegedős
milyen elegáns vagy
akár egy mezítlábas tulipán.
*
Zavaros lesz a könnyűbenzin
a nagyenyedi benzinkútban
szívemet benövi az alga,
pisztráng ugat a benzinkútból.
Adják, veszik a ciánt.
Vásár lesz feketetón.
Learatják és kicsépelik a szőlőt.
2. A mező már elfelejtett minket
Az a puritán
elegancia!
mint a lilium,
vagy a tulipán!
Nem felejtlek el,
nem vagyok mező
kártyahős vagyok,
életélvező.
Virágzik a szőlő
emlékszik a bor.
Feketetó, Salzburg,
Lojzikalagor.
Lojzikalugar,
Lojzikalagor.
Hol lehetsz? És vársz-e,
bárhol, valahol?
De jobban jársz
ha nem szeretsz
és nem csodálsz:
mintahogy anyám
sem csodálkozik
kártyahős fián
kinek változó
szívében lián,
zsebében dió,
cián,
encián.
