Scheiber Sándornak
Annyi sok történetet hallasz. Oly sokminden történik az
emberekkel! Számtalan tanulságot vonhatsz le a magad (hát
még a mások) számára; de vigaszt? vigaszt meny-
nyit meríthetsz magadnak? hát jóformán semmit. Már
sokszáz napja vár téged valaki egy
ott nem messze tőled, egy közeli városban
és nem engedik közel hozzád.
Jönne, jönne hozzád, és nem engedik! Gyer-
tyával megvilágított szavakat küldesz neki – tollad
bemártod a fazékba, amíg még fő a tintahal – forró tintával
papírra vetett rajzokat küldesz, és hát nem kihűl közben
minden? ke-
zed melege már semmin nem érzik.
Most elmesél neked valamit a telefonban, alig
tudod, mit mond – neked mondja, ez számít.
Az a kisfiú – de hogy ott ki kinek kije volt is? az öreg
boltos Levendel, meg az öreg Scheiber? és egy kisfiú, aki
olyan súlyos betegen feküdt, olyan betegen! Mi lehetett a
baja? És az öreg csodatevő rabbi, aki megintcsak: beteg
volt? vagy másért, de nem mehetett át: meggyógyítani? meg-
áldani? a gyereket. Ígyhát a sapkáját vitték át. A gyerek
sapkáját. És az öreg megáldotta. És a gyerek meggyógyult.
Pedig már haldoklott.
Lehet, hogy elfelejtett bennünket az Isten? nem ér rá ide-
figyelni?
Ne küldjük el neki a sapkánkat?
