1.
Lábadhoz bánat dörgölőzik,
szemedbe néz erősen:
mikor már nem szuszog helyetted
a gyöngéd vastüdő sem
1. a szőre fényes és selymes
5.
azontúl zöld feltámadását
sötét ablakszemekkel várja
mint hihetetlen s fiktív mását
életed félbehagyott háza.
5. ahogy befutná, elborítaná a
repkény és kigyúlna benne a
világosság
9.
De mások költöznek a házba!
9. De mások költöznek a házba!
10.
sírva, vagy éppen hahotázva,
s ott tesznek-vesznek még sokáig,
10. mintha ladikot vontatnának ki
éjjel a partra, vagy egy nagy
halat
12.
kiosztják le nem élt idődet;
nappalaid és éjszakáid
megragadják és nagy kezükbe
12. mint egy fél kártyacsomagot, ami
az asztalon maradt
HJA HJA
15.
s foguk közé szorítják
15. mint kártyalapokat vagy a csontot
*
és még csak nem is jutsz eszükbe;
* √
fölássák kerted – s míg szobáid
18.
barát és ismeretlen lakja,
mint felkiáltójel világít,
kivehető virág-alakja;
ott fénylik még az örökségen
halálod észrevétlen lakkja
*
18. rongálják, átrendezik, LAKJÁK!
¡ Hjakudzsó rókája
„De ki volt Hjakudzsó?"
halálom észrevétlen lakkja
aber wen weiß es eigentlich, was Halál bedeutet
a dokik azt mondják megúsztam ezúttal
s ez az örömhír nem teszi lehetővé
habár: ki hisz a dokiknak
hogy folytassam ezt a tegnapelőtti verset a vastüdővel vasmájjal vasvesével
Hjakudzsóval meg azzal a vízjel-forma halvány lüktetéssel
amit pusztulásom gyújtana minden olyan tárgyban és tényben
és történésben mely hozzám tartozott volna így vagy úgy
az életemről lefűrészelt napokban
pl. mint ez a toll is amit most (vértelen stb.) kezemben tartok:
csak néhány nap telne el s nemde már más írna vele, azt gyanítom.
És ezentúl vásárolt tollaimat is mások
a jövő piacain mások szereznék meg maguknak
ha elpatkolnék ha elpatkoltam volna
Hát csupa ilyesmiről szólt volna az a versem a vastüdővel
az életemet földarabolókról
akik nem pontosan azt nem pontosan ott és nem egészen akkor és
és ki volt Hjakudzsó
és nem pontosan ugyanúgy
de sokmindenben hasonlóképpen fognak viselkedni
ahhoz hasonlóan, ahogyan majd én viselkedtem volna egykor.
Megjelennek ezutáni, meg nem élt életem helyszínein,
kitöltik a helyzeteket mint a színészek,
vagy mint keresztrejtvényt a kéményseprők.
S ily módon, mint folyók deltája, életem szétbogozódik
az lesz az én majdnem- vagy úgyahogy-létem.
Amit én magam egyedül elvégeztem volna:
elosztják most azt a teendőt egymásközt ezren! Egyik
székemre ül a vendéglőben, másik a könyvtárban vagy a buszban.
Igen, helyemen S.-ék mellett a színházban
más ül majd a bemutatókon S.-ék (Semlyénék) mellett a színházban.
Könyveimet elolvassátok, asszonyaimat elcsábítjátok lefüggönyözött
szobákban vagy kint a füvön; vacsoráimat rendre megeszitek!
Ó, mennyi mindent örököltök tőlem! Milyen autókat és
szeretőket! Bőkezűségem rátok lángol az időben.
Tanúk és haszonélvezők a nagyvonalú hagyakozásnál:
hány ezer vajaskenyerem lesz a tiétek! mekkora, mekkora vendégség
kezdődik el halálom percében, vendégség és kiárusítás.
2008-ból itt egy ingem, kié lesz?
TIÉTEK TOVÁBBI SORSOM SZÁLLODÁJA.
Jó szívvel vagy kénytelen-kelletlen rátok hagyott vagyonom fejében
kérni is szeretnék valamit tőletek: ha ettetek, fiúk,
és ittatok és szeretettek: ugye beszélni sőt pofázni is fogtok helyettem?
amit én biztosan elmondtam volna: ugye azt nem hagyjátok
torkotokban megkeseredni? ahogy abban a versben írtam volna.
MÍG ELHURCOLNAK ENGEM
A KÓMA CSATTOGÓ LOVASSZEKERÉN
RÁTOK MARAD MINT HAGYATÉKOM
AMIT ELMONDTAM
S AMIT NEM MONDTAM EL
ÉN
