Suttog a telefonban a tengeri
vagy a búzát hallom, a búza szavát:
fújja a szél a mezőben, lengeti,
s megnöveszti a kedves barna haját,
ki is bontja, kifonja s leengedi;
ő a mezőben járkál, s mint leány-Assisi,
így-úgy, a fürjekkel és búzákkal beszélget
belesuttog a búzába, azt hiszi,
gyanútlanul, hogy nyugodtan beszélhet:
mert nem hallják, mit suttog rólam, míg egészen
elpirul, arca korall-színű lészen.
Hát még ha tudná – s remélné is, de nem meri:
hallottam mindent, bár a hullám tengeri-
telefonomat rázza folyton, veri, megveri.
