Itt születtem, mór apától,
ahol most e pór lapátol.
Apám mór volt.
Apám mór volt,
nagybátyám kartonpapír-gyáros,
úgy is nevezték emiatt:
ő volt a Papundekli János.
Rólam is mintázott papírból szobrokat
sokat.
A házfelújítás János-napon kezdődött.
Felgyújtom házam, birtokom – dalolták bőszen;
és tényleg, a házból csak egy megolvadt üvegpohár,
a benne csörgő ezüstpénzzel:
csak ennyi maradt meg belőle
tulajdonképp „és egyelőre".
Hol van már az a ház! Mennyi ablaka lángolt!
égő függönye hány volt!
mekkora tánc volt!
Hej, az a névnap! Az a táncos kedvű rokon:
húzd rá, csakazértis! Hol van már az a mór
aki annyira táncolt!
aki oly tüzesen rakta a lábát! hol van!
„Nincs ezen mit búsulgatni mármost" –
vigasztalták Papundekli Jánost,
ezt hallottam még a móroktól, távozóban;
én is akkor éjjel hagytam el a várost
társalogva égő társaimmal
papírmasé papírmásaimmal.
Családunk egyik ága Marsvásárhelyről származott.
