– Piros halász, mit csinálsz?
– Fuvolázni fogok én.
– S miért az én fülembe kócot nem teszel?
– Hogy jobban tudd hallani.
Itt, a Kormos-folyó partján ült
a piros halász mindig, s hallgatta a nagyodvú meggyfa alól
a távoli árnyakat: hollószőrű farkasok
édes hangjukon naphosszat kiabáltak.
Lángoló, óriási pipacsok nőttek a parton.
S a kunyhó padlásfeljárójában lakott
Algernon, a törpe,
a kéményben pedig ketten:
Nevermore, a holló
és Kornélka, aki mindig
mérgesgombát sütött és rablópecsenyéket.
Néha kisodródtak a partra
a Kormos-folyó ragyogó s hallgatag medúzái.
Szörnyen apró volt minden:
a halász, a kunyhó, a csörgőkígyók, a százéves meggyfa, a bárka
és én is. Csak a mákok voltak óriásiak.
Dicsekedett a kígyókkal, és néhanap fuvolázott nekik.
Különös kígyók:
szempillájuk volt és meleg vérük.
Ezek a csörgőkígyók mákot ettek.
Itatott, etetett a piros emberke engem.
Mindig, ha fuvolázott,
kóccal tömte be fülét s az enyémet: jobban
hallok így, mondta. Kértem a fuvolát, de sohasem
adta. Egy nap azután intett nekem
a Kormos-folyó menti halász,
elindultunk, s egy helyen a piros, gonosz ember
fülébe kócot tett, fuvolázni
kezdett, és jaj,
különös kígyóvá lettem,
szempillám volt és meleg vérem,
szempillám és meleg vérem
Kormos-folyó menti halász
egymagában éldegélt,
hallgatta a nagyodvú meggyfa alól
hogy kiabálnak a hollószőrű árnyak.
Ó, egy nap azután a Kormos-folyó halásza
halászni indult, s az Elátkozottat,
az Utolsó Kérdés Halát, a vén s
már aluszékony, kopasz harcsát
tágra nyílt szemű hálóval a vízből kiemelte.
Ráncos bogyók nőttek a folyó kemény partján.
És bólogattak a mákok.
Másnap az ég tetején rohanó sasok s rézbaglyok közönyös szeme
fölfénylett, mint üvegen a nap, amikor látták, hogy a parton
az alvó kígyók között egy piros kígyó is alszik összetekeredve.
De nincs, aki fuvolázzon nekünk.
És nem tudni, mi lett
Algernonnal, a törpével,
Nevermore-ral, a hollóval,
és Kornélkával, aki mindig
mérgesgombát sütött és rablópecsenyéket.
* Philopatris XXI. L. Anatole France: „Úgy látszik, hogy a fehér kövön aludtál…” Lásd továbbá Weöres: Egérrágta mese
