„Akkoriban történt, mikor még élt Nagyholló és népe"
(Korják népmese)
Így hát beúsztunk Darkóval meg Egyeddel a tó közepéig.
Kezdhetik – intett a partról Morrison a konstruktőr felkapaszkodtunk
a tákolmányra fölöttünk fekete tapsvihar kilencszáz
holló verdeste egymáshoz szárnyát kisvártatva
felbőgtek a motorok h'htywbr(r)rrRRR(b)R(b)R
kluttyogott a Szent Anna vize s a tákolmány
nyírfa-gerendáira vöröses göndör alga-szakáll tapadt hurrá
fiúk süllyedünk először csak térdig majd derekunkig
ért a víz azután nyakig és legvégül már csak integető
jobb karunk látszott ki – három kar hajladozott
ide-oda a vízen az'tán már csak három tenyér mintha
azt mutatták volna sajnálom nincs pénz
de persze mi nem lettünk vizesek. Gyertyánk fényére
gyülekezni kezdtek a fűrészhalak kalapos csukák ráják
szkolopendrák habarcok gleichschaltolt ellensügérek azután
megjelentek a cápák is. Kikerültük a kalmárokat
vigyázat fiúk jönnek a Hegyesek! rikoltottam
aztán: tyű megúsztuk ezt is
s a tákolmány nyírfa-gerendáira kedves Vízikígyó tekeredett.
Így értünk le a kráterbe mi minden volt ott! üstökösroncsok
bedobott medvék szétterülve rézkorlátos lépcső perzsa szőnyeggel
meg minden. De a tákolmány nem állt meg tovább süllyedtünk
a kráterben lefele „hát fiúk ez már többet
nem fog kitörni úgy nézem" mondta Egyed nemsokára
sisteregve behatoltunk a puha lávába
vöröses fény simogatott meg s ránk bámultak
a csőrös lávaállatok magma-lények lágy
bazaltrozmárok, folyékony fókák. Olykor
squeeze-t játszottunk az árbockosárban s ha megéheztünk
spárgát faltunk
némi tartármártással
az'tán
ahogy közeledtünk a Középpont felé (ami számunkra
valójában a
Végpontot jelentette) váratlanul lehűlt minden
dér ütött ki a tákolmány nyírfa-gerendáin
és sárga fagyott levelekkel veregette meg arcunk a földmélyi szél
s nemsokára
meg is érkeztünk: egyszer csak
megállt a tákolmány mi pedig
elnémultunk a meglepetéstől hogy mi van ott
hallgattunk míg végül egyikünk
megszólalt „nini" – mondta – „ATYAÚRISTEN EGY
VASMACSKA"
