FőoldalTŐLEMDrámákPassió (1999)

Passió (1999)

A magyar ember és a zombi
25
3
Passió
3
1

A kereszt

BETLEHEMI KISDEDEK KÓRUSA
Jövel, Jézus! Jövel, jövel, jövel!
KÓRUS
Kívül-belül virágok
növik be a rácsot.
Folyvást kérdezi a Hang:
Mit ácsoltok, ácsok?
Mit árultok, árusok?
Bárány gyönge testét?
S fennhangon egy tanítvány:
Vas szögeket tessék!
TANÍTVÁNY
Vas szögeket tessék!
JÁRÓKELŐ
Mit ácsoltok, ácsok?
ÁCS
Keresztet. A názáretinek.
JÁRÓKELŐ
Ebből a réges-régi fából?
ÁCS
Ebből a régi almafából.
JÁRÓKELŐ
És honnan ez a régi almafa?
ÁCS
Egy szőrös képű, vén favágó hozta.
JÁRÓKELŐ
Honnan hozta a fát, miféle régi helyről?
ÁCS
Azt mondta: a legeslegrégebbi kertből.
JÁRÓKELŐ
És hol van az a hajdanvolt régi kert?
ÁCS
Tudja a kígyó.

Megjegyzés
Egyházi – elsősorban gyermekeknek szóló, katolikus – tanítás szerint a Betlehemben leölt kisdedek „még aznap" angyalokká lettek. A passió folyamán, a Golgotáig bezárólag, a kisdedekből lett angyali kórus többször megszólal.

Júdás

JÚDÁS
Huszonnyolc, huszonkilenc, harminc. Egy, kettő, három, négy...
JÁRÓKELŐ
Mit számolsz, Júdás?
JÚDÁS
...tíz, tizenegy, tizenkettő. Tizenkettő. Tizenkettő. Tizenhárom.

Lázár

MÁRIA MAGDOLNA
Ha mindenki eljön, akivel csodát tett, még megmenthetjük.
LÁZÁR
Bárcsak mindenki ott lenne.
MÁRIA MAGDOLNA
Sokan amiatt hisznek Jézusban, mert téged feltámasztott.
LÁZÁR
Igen?
MÁRIA MAGDOLNA
Lázár!
LÁZÁR
Igen.
MÁRIA MAGDOLNA
Te az életed kaptad vissza tőle.
LÁZÁR
Bizony. A halálból hozott vissza engem.
MÁRIA MAGDOLNA
Szükség van rád ott, Lázár. Jöjj velünk.
LÁZÁR
Beteg vagyok. Beteg vagyok. Az orvosok azt mondták, hogy vigyázzak az egészségemre.
MÁRIA MAGDOLNA
Lázár, nem jössz? Még megmenthetjük.
LÁZÁR
Vigyáznom kell magamra. Most menjetek ti. Majd máskor jövök én is.

Megjegyzés
A bethániai Lázár szentségtörőnek ható beállítása Karel Čapek egy miniatűrjére utal vissza. Tény, hogy – különösen ha például Péter megingására gondolunk – Lázár túlzott önkímélésének feltevése bizony nem zárható ki. (Érdekes módon egyébként sem Jairus ugyancsak feltámasztott leányáról, sem a naini ifjúról nincs olyan ismeretünk, hogy Jézushoz szegődtek volna.) Mint tudjuk, Jézus bizalmára még azok közül sem volt mindenki érdemes, akiket tanítványául fogadott. Lázárról nem más, mint János apostol állítja, hogy Jézus szerette őt, olyannyira, hogy a megköveztetés kockázatát is vállalta, mikor visszament Júdeába, őt feltámasztani,

Péter

PÉTER
Hogy meg fogom tagadni őt!
Így mondta: kakasszó előtt.
De ahol nincs kakasszó,
ott nincsen árulás.
HANG
Ha valaki mezítlen, nem lehet álruhás.
PÉTER
Így hát, kitekertem a kakasok nyakát.
KÓRUS
Kakasok, végetek van!
PÉTER
Ne kínozz, jóslat,
ne kínozz engem.
Nincs már több kakas Jeruzsálemben.
SZOLGÁLÓLÁNY
Ez közülük való! Te is a názáretivel valál!
PÉTER
Nem ismerem, s nem is értem, amit mondasz!
SZOLGA
Ez is ővele vala! A kertben láttalak vele együtt!
PÉTER
Esküszöm, nem! Nem! Fusson ki a szemem,
ha valaha láttam azt az embert!
BÁMÉSZKODÓ
Imhol jön, ottan hozzák!
PÉTER
Hol? Kit?
HANGOK
Ott! Ott!
PÉTER
Hol? Ó Uram Istenem, nem látom Őt.
HANGOK
Ott! Ott!
PÉTER
Mit látok?! mi az? egy nagy-nagy kakas, éppen
rám néz! most éppen rám tekint!
HANGOK
Ő az! ott!
PÉTER
Hol vagy, Jézusom?
Óriás kakas néz magamból.
Kakasszemek, túlvilág és átok!
KÓRUS
Minden szemből Ő tekint le rátok.

A kakasszó
(Kommentár Aurelius Prudentius himnuszához)

Galli canrus, galli plausus sentit proximum diem.

Kakas hangja, szárnya tapsa szól az új nap jöttekor.
Elmédben zűr és izgatottság
Bűneid között bújócskázol,
megver az eső,
meg-megázol,
téblábolsz ázottan és árván,
és ekkor meghallod magadban
áthallszik lelkedben a lármán

hogy Jézus hív,
hogy Jézus szólít.

Halld az új nap harsonását!
új életre kelti benned
éned égi hasonmását.
Magadra öltöd fénylő inged!

Hajnal a bevérzett szemekben.

Alvó szemed fény ingerli,
ébredj föl, ébredezzél!

Éjünk bilincsét feltöröd,
lezárt szemünket fölnyitod.
Tu rumpe noctis vincula,
novumque lumen ingere.
Te új nap fénye, angyala
és inge is és ingere,
egy másik élet hajnala.

Öröklétem, cédrusom!

– Jesum clamo,
clamo Jesum.
–Így kiáltok: Jézusom!
Jesum, Jesum!
Jézusom!

Megjegyzés
Lásd: Aurelius Prudentii Clementis – Hymnus ad Galli Cantum, Babits Amor Sanctusában. Ugyaninnen, a szöveg első sora idézet Szent Hilarius Hajnali énekéből (Hymnus antelucanus de Christi).

A negyedik király

VÁNDOR
Melyik út vezet Betlehembe?
HELYBELI
Az ottan balra. Fél nap még az út.
VÁNDOR
Ó, Egek, hála nektek! Hát megérkeztem...
HELYBELI
Ki vagy te, messziről jött idegen?
VÁNDOR
Napkeleti bölcs vagyok, híres király. Gáspárral, Menyhárttal, Boldizsárral indultunk réges-régen el...
HELYBELI
Hova?
VÁNDOR
A gyermek Megváltót megkeresni, már több mint harminc éve.
HELYBELI
S megleltétek-e, mondd, utazó?
VÁNDOR
Társaimtól én elszakadtam. Őket csillag vezette, engem a tudás. Hát végre itt vagyok. Ajándékot hoztam a Megváltónak.
HELYBELI
Ajándékot?
VÁNDOR
Igazgyöngyöt, mely megvéd az árulóktól.
HELYBELI
Hogy mondod, bölcs király?
VÁNDOR
Gyöngyöket hoztam neki, hogy árulás el ne veszejtse őt. No de indulok, sietnem kell Betlehembe.
HELYBELI
Szerencse kísérjen utadon, bölcs király.

Júdás

JÚDÁS
Tizenkilenc, húsz, huszonegy, huszonkettő...

Mária és Jónás

MÁRIA
...micsoda alakok szívják Isten levegőjét... hogy micsoda alakok jönnek-mennek itt, a Te kiválasztott szolgáidként, Uram...
JÓNÁS
Kikről beszélsz?
MÁRIA
Az ilyenekről, amilyen te vagy, Jónás...
JÓNÁS
Hogy én?
MÁRIA
Az ilyen prófétákról, akik lábukat sem teszik be oda, ahová küldték őket. Ahol sohasem jártatok, így hát – mit tehetnétek – folytonosan álhírekkel traktáljátok az Urat...
JÓNÁS
De Mária!
MÁRIA
Így szállítjátok neki a hamis híreket a bűnös városokból, amelyekről azt sem tudjátok pontosan, hogy merre is fekszenek...
JÓNÁS
Úgy beszélsz, mint egy... mint egy cethal, Mária. Mint valami bálna.
MÁRIA
De eljő az a perc is, meglássátok jeruzsálemiek, amely percben majd saját két kezével fogja megrázni az ilyen prófétákat az Úr és így förmed rájuk és ezt az ítéletet mondja ki fölöttük az emberek színe előtt...
JÓNÁS
(megszeppenten)
Melyiket?
MÁRIA
Íme – dörög majd az Úr hangja – lássátok, itt áll előttetek az a próféta, aki nem ismer benneteket, mert sohasem járt köztetek, de az Úr számára mindig a legjobb híreket hozza rólatok.

Irodalom
Kőrössí Papp József: A cirkuszigazgató nem jár cirkuszba.

A szamár

Aztán végül a szamár, az olajfák alatt.

A SZAMÁR
És velem mi lesz? Hol a gazdám?

PAUL KLEE
Szamár
(részletek)

hangja iszonnyal remegtet
közben hosszú fülek esznek.

Mint elnémult fülemüle
a múlt hatalmas semmise.

Mi hajt ki a magány tövén?
Ez az elefántcsont-
növény

nemtől semig
egy sem lakik
folytontól odáig.

(Károlyi Amy fordítása)

Saulus

– Mit csinálsz itt a Getsemáné kertben, Saulus?
– Itt ni. Éppen üldögélek. Az üdvösségen elmélkedem, és azon, hogy mikor jön el a Messiás.
– Nem jössz velünk a Golgotára?
– Mi van ott?
– Valami rablógyilkosokat meg lázadókat végeznek ki.
– Az jó.
– Tessék?
– Hát csak végezzék, mondom. Rendnek kell lenni. Néhány jó kis megkövezés, és olyan nyugalom lesz itten...
– Keresztre feszítik őket.
– Kereszthalál, az is jó.
– Van köztük egy szemfényvesztő Názáretből...
– Názáret... tudom. Nyomorult sárfészek fent Galileában.
– Igen, odavaló. Valami kuruzsló vagy csodadoktor az illető, önjelölt próféta...
– Rengeteg ilyen szélhámos szaladgál mostanában errefele, barátom. Teljesen elárasztottak bennünket.
– Azt mondják, ennek nagyon sok követője van. Egy egész eretnek szekta.
– Ha eretnekek...
– Azok.
– ...akkor majd kiirtjuk őket. Véget vetünk mi itt a tévelygésnek és istenkáromlásnak, barátom.
– Tudom, hogy számíthatunk rád, Saul.
– Szívvel, lélekkel.
– Na akkor én most indulok. Tényleg nem jössz?
– Á, nem. Jól néznék ki, ha ott akarnék lenni minden földönfutónak és hülyének a kivégzésén. Hát jó szórakozást.
– Jó heverészést, Saul.

A judeai helytartó barátja és a bűnös életet élő lány

Szolgáim, keressétek őt.
Hírhedt házakban, börtönben, görög
kerítőnők és leprások között!

Jeruzsálem sötét kocsmáin át,
ahol a város fiatalja s véne
zeneszó mellett issza rossz borát:
aranyifjak, zsebmetszők, zsoldosok
között táncol vörös, megoldozott
hajával, meztelen,
hé, szolgák, keressétek őt!

Megjegyzés
Lásd Faludy György versét (A judeai helytartó).

Mária Magdolna

MÁRIA MAGDOLNA
Hát csak ennyien vagyunk? És hol vannak a napkeleti bölcsek, minden bölcsességükkel? És akiket megszabadított, most hol vannak? Hol vannak, akikkel csodát tett, akiket meggyógyított?! a különféle betegségekben és kínokban sínylődök, az ördöngösök, holdkórosok és gutaütöttek, a bélpoklosok – hol van a százados szolgája?! Hol van a naini ifjú, hol van Jairus és Jairus leánya? hol a Görbedt Asszony? hol vannak a meggyógyult vérfolyásosok, elszáradt kezűek sánták, csonkák, siketek és némák, hol van a kananeai asszony lánya és hol van Bortimeus és minden meggyógyított vak és vízkóros és hideglelős?

A tömeg

PÉTER
Te nyomorú faj! – gyáva nemzedék!
HANG
Pénzért gyógyított! Aj, be sok tömérdek kincset szedett össze! Engem miért nem gyógyított meg?
PÉTER
Ha Istennek hatalmas ujja érint.
Gyáván hunyász, rútul kétségb'eső...
MÁSIK HANG
Keresztre vele!
HANGOK
Villát épít magának a Golgotán! Mit keres itt? Mért nem ül otthon Názáretben? Oda nem mehet! Ott túl forró neki! Meglépett a hitközség pénzével! Huá, huó...
PÉTER
Szétbomlik a rend, senki sem parancsol
S szót sem fogad. A rablás, gyilkolás
Emelt fővel jár a békés lakók közt...
HANGOK
Éljen Barabbás!
JÁNOS
Még egy kis ideig közöttetek van a világosság. Azután rátok borul a sötétség.
PÉTER
Nyomorú, gyáván hunyász...
JÁNOS
Te Péter, mi is az, hogy hunyász?
HANGOK
Barabbás, Barabbás!
MÁRIA MAGDOLNA
Uram ne hagyj el! hol vannak, akikkel csodát tett?
HANGOK
Feszítsétek meg! Halál reá! Halál reá! Huá, huó...
PÉTER
A város pusztul, durva, idegen nép
Tiporja el arany vetésidet.

Megjegyzés
Péter apostol szavai idézetek Az ember tragédiájából.
János szavai János Evangéliuma, 12.35.

Simon

SZOMSZÉDASSZONY
Hallom, Sára, hazakerült az urad.
SÁRA
Az Úrnak legyen hála.
SZOMSZÉDASSZONY
Azt mondják, mindenféle viszontagságokon ment át.
SÁRA
Hát azt elmondani is rémes... képzeld, hogy járt... Valahol vidéken történt...
SZOMSZÉDASSZONY
Az örökségéért kelt a hosszú útra, nem?
SÁRA
Igen, a hagyatékot kellett volna elosztaniuk a fivéreivel... és akkor egy helyen... ő megmondja hol, egy keresztútnál... megszólították az ottani király szolgái.
SZOMSZÉDASSZONY
Mit akartak tőle?
SÁRA
Hogy a királyi udvarban éppen menyegzőt tartanak és a király mindenkit szívesen lát...
SZOMSZÉDASSZONY
És?
SÁRA
Nahát az én uram nagyon fogékony az ilyesmire... és éppen akkoriban hallott beszélni egy csodás menyegzőről, valahol Kapernaumban vagy Kánában... azt gondolta, hátha ez is valamilyen rendkívüli... hogy isteni csodák meg minden. És hát elfogadta a szíves meghívást.
SZOMSZÉDASSZONY
Na és mi történt?
SÁRA
Na és alighogy leültek az asztalhoz... megterítve, ökrök, hízott állatok, amit csak akarsz... megjelent a király és egyenesen ráförmedt az uramra... hogy így nem szégyelled magad meg úgy, ilyen öltözékben menyegzői asztalhoz ülni... hát az úti ruhája volt rajta, persze.
SZOMSZÉDASSZONY
És ő mit szólt?
SÁRA
Ő meg csak kapkodott levegő után, szóhoz sem tudott jutni... Aztán a király a fogdmegjeivel kivitette, majdhogynem agyonverték, kezét-lábát megkötözték...
SZOMSZÉDASSZONY
C-c-c...
SÁRA
És közben végig, hogy lesz nemulass és fogcsikorgatás... és azóta mostanig ott tartották gúzsba kötve az uramat, s hogy mit el nem műveltek vele, hát azt ne tudd meg.
SZOMSZÉDASSZONY
Szörnyű.
SÁRA
Az. Közben a testvérei kisemmizték az örökségből is, nem csoda, hogy embergyűlölővé lett.
SZOMSZÉDASSZONY
És most hol van?
SÁRA
Most kiment egy kicsit a mezőre, dolgozni, meg hogy ne lásson embert, de kéne már jönnie, nem tudom, hol marad... mi ez a csődület?
SZOMSZÉDASSZONY
Ott jön az urad, Sára! Nini ott jön! Egy hatalmas keresztet cipel!
SÁRA
Hát én mindjárt megőrülök. Tényleg ő az. Hé, elment az eszed, Czirénei Simon? Teszed le azt a keresztet!
SIMON
Hallgass, asszony, fogd be a szádat, nem látod?! kényszerítenek... hogy én vigyem ennek a názáretinek az istenverte keresztjét! De megint miért pont én... Hogy mért pont erre kellett jönnöm... Ördög és pokol...
SÁRA
Nem tetszik ez nekem... félek, rossz vége lesz, hallod!? Simon, Simon mibe keveredtél már megint!!

Lásd:
MÁTÉ, XXII. 10–14. 11. És bemenvén a' Király hogy megtekintené a' vendégeket, láta ott egy embert, kinek nem vala menyegzői ruhája. 12. És monda nekié: Barátom, mimódon jöttél ide, holott nintsen menyegzői ruhád? És az megnémula. 13. Akkor monda a' király a' szolgáknak: Ennek kezeit és lábait megkötözvén vigyétek-el innen, és vessétek a' külső setétségre, ott lészen sírás és fogaknak tsikorgatása. 14. Mert sokan vagynak a' hivatalosok, de kevesen a' választottak.

Megjegyzés
Az ókori teológusok egy részének véleménye szerint a Golgotán nem Jézust feszítették meg, hanem helyette Czirénei (Kyrénei) Simont. Lásd például: Mircea Eliade: Vallási hiedelmek és eszmék története, vagy Rugási Gyula továbbiakban idézett munkáját.

Pilátuséknál

PILÁTUSNÉ
Hogy te mekkora nagy... milyen rongy ember vagy te, Pilátus.
PILÁTUS
Aranyom, hogy érted ezt? Megint valami álmot láttál?
PILÁTUSNÉ
Ne nyúlj hozzám. Véres a te kezed, Pilátus.
PILÁTUS
De szívem! Hiszen megmostam. Mindenki látta.
PILÁTUSNÉ
Azt a vért nem tudod lemosni róla.
PILÁTUS
Ártatlan vagyok a názáreti halálában, Procula Barbata.
PILÁTUSNÉ
Megmenthetted volna.
PILÁTUS
De a nép a vérét követelte.
PILÁTUSNÉ
Hát katona vagy te, Pilátus, vagy vénasszony? Róma helytartója! Szépen állunk. Úgy táncol, ahogy a csőcselék fütyül.
PILÁTUS
Te ezt nem érted, drágám. Itt metafizikai szerepekről van szó. Az Úrnak volt szüksége ezekre.
PILÁTUSNÉ
Miféle Úrnak?
PILÁTUS
Aki egyszülött fiát ideküldte, hogy megváltsa a világot.
PILÁTUSNÉ
És te hagytad, hogy megöljék.
PILÁTUS
Igen.
PILÁTUSNÉ
Na jól nézünk ki.
PILÁTUS
Ide figyelj, Procula. A Megváltónak előbb kereszthalált kell szenvednie értünk s megjárnia a poklokat. Csak így lehet Megváltóvá.
PILÁTUSNÉ
És ehhez kellettél te...
PILÁTUS
Kellett valaki, aki elárulja és valaki, aki halálra ítéli.
PILÁTUSNÉ
Hagyjuk a fata... Kisfiam, hozz egy kézmosó tálat apádnak.
PILÁTUS
Az jó lesz. Szóval kellett valaki...
PILÁTUSNÉ
Hagyjuk a fatalizmust, Pilátus. Ez nem ment föl téged.
PILÁTUS
A názáreti úgyis fel fog támadni. És eljő az ítélet napja és minket is feltámaszt.
PILÁTUSNÉ
Én a helyedben semmi jót nem várnék attól a naptól, Pilátus.
PILÁTUS
Eszköz voltam. Hol van az a tál... Az Isten Fia számára fontos eszköz.
PILÁTUSNÉ
Kés voltál, amit az emberiség szívébe döftek.
PILÁTUS
Nevem fennmarad, amíg az övé.
PILÁTUS KISFIA
Édesapa, itt van a kézmosó tál.
PILÁTUSNÉ
Mit beszélsz, Pilátus?
PILÁTUS
Kellett valaki, aki az Isten Fiát halálba küldi. És én lettem a kiválasztott. És ezért, amíg követői lesznek a földön, nevemet imájukba foglalják majd.

Veronika

VERONIKA
...hát senki? éppenséggel senki? senki nem törli meg a homlokát? Arcát por, veríték és vér borítja. Ki lehet ez az ember, akinek senkije sincsen?
KISFIÚ
A Halangya! a Halangya!
VERONIKA
Mit beszélsz? mit halangyázol itten?
KISFIÚ
Ott repül!
VERONIKA
Kicsoda?
KISFIÚ
A Halál Angyala!

Mária a hírnökhöz

HANGOK
Félre az útból, az Úr küldönce jő.
MÁRIA
Hát vidd a szót, te szóvivő.
S te hóhér, végezd dolgodat
mert az Úr néked dolgot ád.
Hát vidd a hírt, te hírvivő
s ne hallgasd el a Golgotát.

A feszület-árus

BÍBOR-ÁRUS LÁNY
Bíbort tessék, bíbort vegyenek, tömjént, mirrhát!
ÁRUS
Feszületet tessék! Keresztet tessék!
ÉRDEKLŐDŐ
Te mit árulsz itt?
ÁRUS
Keresztrefeszített embereket. Olcsón adom. Feszületet tessék!
BÍBOR-ÁRUS LÁNY
Mirrhát! Mirrhát!
ÉRDEKLŐDŐ
Te készíted ezeket?
ÁRUS
Igen.
ÉRDEKLŐDŐ
Dehát rémesek. Kinek kell az ilyesmi?
ÁRUS
Faragott feszületek! Megfeszített ember a kereszten! Feszületet tessék!

*

KÓRUS
Egetverő cédrusok
földet érő ember.
Megváltással van tele
vagy tán félelemmel.

A Golgotán

1. KATONA
Ide a kalapáccsal.
2. KATONA
Tessék. És itt vannak a szegek.
1. KATONA
Várj. Tartsd egy pillanatra.
3. KATONA
A feliratot ki írja meg?
1. KATONA
Tartsd!
2. KATONA
Írjad! Iesus Nazarenus Rex Iudeorum.
3. KATONA
Írom. Ie-sus...
MÁRIA
Ó én ézes urodum.
Eggyen egy fiodum!
4. KATONA
Nesze, igyál.
3. KATONA
Mi az?
4. KATONA
Ecet. Hahaha.
2. KATONA
Itt a szeg. Üsd be! Úgy! Mélyebbre!
ÉRDEKLŐDŐ
Ez már a feltámadás?
FESZÜLET-ÁRUS
Feszületet tessék!
2. KATONA
Itt vannak a dobókockák.
MÁRIA
Szemem könyüel árad...
1. KATONA
Várjatok, mindjárt végzek...
4. KATONA
Te dobsz...
1. KATONA
...hé, én is akarok játszani.
2. KATONA
Mi lesz a tét?
3. KATONA
Ennek itt a köpenye minket illet.
4. KATONA
A názáretinek?
2. KATONA
Igen.
1. KATONA
Üdvöz légy, zsidók királya! Hahaha!
3. KATONA
Na, ki dob?
JÁRÓKELŐ
Ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről! Hehe.
1. KATONA
Várjatok meg.
3. KATONA
Elkezdjük. Te jössz.
FESZÜLET-ÁRUS
Feszület kapható! Erre tessék!
MÁRIA
Világ világa,
Virágnak virága!
Keserüen kinzatul
Vos szegekkel veretül.
LATOR
Ha Izrael királya vagy, szállj le a keresztről, szabadítsd meg magad!
2. KATONA
Itt van. Négy-három.
3. KATONA
Öt-kettő.
1. KATONA
Ne csaljatok. Jövök én is.
4. KATONA
Most dobok egy nagy duflát...
1. KATONA
Na, megvagyok a munkával. Hé, nem te dobsz. Én jövök.
MÁRIA
Hul így kinzassél
Fiom, halállal.
JÉZUS
Szomjúhozom.
FŐPAP
Másokat megtartott,
magát nem bírja megtartani.
JÁRÓKELŐ
MIT MIND LÖKDÖSŐDSZ ITT, JÚDÁS?
JÚDÁS
Engedjetek oda engem is.
Meg szeretném csókolni.
1. KATONA
Hat-hat.
2. KATONA
Te csalsz!
MÁRIA
Kegyüggyetük fiomnak...
JÁRÓKELŐ
Hah! Lássuk, eljő-e Illés, hogy megszabadítsa?
JÉZUS
Elvégeztetett.
JÚDÁS
Hagyjátok, hogy megcsókoljam.
4. KATONA
Három-három.
MÁRIA
Avagy halál kínjáal
Anyát ézes fiáal
Egyembelü üllyétük!

Babits Mihály
Golgotai csárda
(Egy ismert passió-ének dallamára)
(részletek)

Hej, katonák, van-e bor
a kűherkulessét!
S kocka? Lógjon aki lóg!
Hozom a köntössét.
Kis murit ma! Illik az
vidám örökösnek:
Gazdája már nem iszik
úgysem a köntösnek.

Megkukult a feszület
három óra tájban.
Akkor elfogyott a szusz
a zsidókirályban.
Ott fönn a kereszt alatt
bőg egynéhány dajna:
názáreti ember volt,
ácsmester az apja.

Mária a szentlélekhez beszél

34 éve várom
hogy eljöjj hozzám
hogy újra eljöjj hozzám
hogy beszéljünk végre arról is
hogy megbeszéljük végre
hogy a gyerek
hogy ez a fiú
HOGY MI LEGYEN A GYEREKKEL
hogyha eljönnél újra
hogy a gyermekről
akinek anyjává kellett lennem
hogy a Fiúról
akit világra hoztam
hogy miért
mért is volt erre szükség
és mért volt szükség
pont énrám azért hogy
hogy Isten Egyszülött Fia
ÉNBENNEM FÖLDI TESTET ÖLTSÖN
HOGY MEGHALHASSON
ITT ALANT A FÖLDÖN
két lator között egy véres
és rettentő keresztfán
hogy kínhalált haljon itt Jeruzsálemben
az édenkert mögött
vagy az édenkerttel szemben
szóval: hogy megbeszéljük végre
merthát nekem is tudnom kéne
hogy mit keresett erre ő
mért is sietett ennyire azért
hogy eljusson végre ide ő a Hegyre
hogy eljusson végre föl a Golgotára
és eljutott
és akkor szemét eltakarva
zokogni kezdett, s vágtáját abbahagyta
a mennynek minden őre, gyorsfutára.

A zsibárusnál

Lepusztult kóceráj a Golgotán, a vesztőhely közelében.
Őszhajú belép a bazár-szerű helyiségbe.

BOLTOS
Tessék, tessék! Köpönyegek minden méretben és fazonban. Saruk, szandálok, mindenféle lábbelik. Tógák, tunikák. Mi tetszik?
ŐSZHAJÚ
Semmi.
BOLTOS
Semmi?
ŐSZHAJÚ
(Fejét rázza. Kintről a keresztrefeszítés zaja.)
BOLTOS
Segíthetek? Rosszul van?
ŐSZHAJÚ
Nem... Nem bírom...
BOLTOS
Mit?
ŐSZHAJÚ
A gonoszságot... Az ember szívének minden gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva...
BOLTOS
Ne törődj vele... Nézd meg ezt a köpenyt... mintha rád szabták volna... ez, amit viselsz, errefele már rég kiment a divatból... honnan jöttél?
ŐSZHAJÚ
Megsokasult az ember gonoszsága a földön...
BOLTOS
Igen, igen... Na kell ez a köpeny? Olcsón megszámítom, mert látom, hogy bajban vagy.
ŐSZHAJÚ
(Nem felel, a fejét rázza)
BOLTOS
Arra gondolsz, hogy esetleg kivégzett emberről szedtem le?
ŐSZHAJÚ
(Tűnődve) Ez érdekes gondolat...
(Közben végig a keresztrefeszítés hangzavara)
BOLTOS
Nahát, nem a kivégzettekről. (Szünet) Legalábbis nem mindeniket. (Élénken) Nézd meg például ezeket a cuccokat... Ahasvérustól vettem őket, a csizmadiától... de hogy hozzá honnan kerültek?
ŐSZHAJÚ
Nini... csak nem?
BOLTOS
Nagyon régi bőrruhák, soha nem látott szabásminta... egy ritka jó szabó munkája... és maga a bőr is hihetetlenül régi...
ŐSZHAJÚ
Hiszen ezeket még én magam készítettem nekik... A saját két kezemmel... Miután a...
BOLTOS
Tényleg? Te bőrökkel foglalkozol? Vagy izé... úriszabó volnál?
ŐSZHAJÚ
Úgy is lehetne mondani... te nem hallod, mi folyik kint?
BOLTOS
Mit? Ja, ne se törődj vele... Nem a legjobb állapotban vannak az idegeid... És ki volt a ruha gazdája? Meg a női holmiké?
ŐSZHAJÚ
Igen... a hálátlan... Ő meg a nője...
BOLTOS
Hát a nőkről én is mesélhetnék...
ŐSZHAJÚ
Visszaéltek a...
BOLTOS
A bizalmaddal?
ŐSZHAJÚ
Igen. Ádám... ez volt a fickó neve...
BOLTOS
És kiviselte magát?
ŐSZHAJÚ
A nőjével együtt...
BOLTOS
S te még ruhát adtál nekik?
ŐSZHAJÚ
Felöltöztettem őket, hogy ne legyenek meztelenek...
BOLTOS
Ez igazán szép volt tőled.
ŐSZHAJÚ
Az ember szívének gondolatja már ifjúságától fogva gonosz. És én még szövetséget kötöttem vele.
BOLTOS
Milyen szövetséget?
ŐSZHAJÚ
A felhők és föld közötti ív volt a jele.
BOLTOS
És mire vonatkozott a szövetség?
ŐSZHAJÚ
Hogy soha többé nem küldök özönvizet a Föld elvesztésére.
KINTRŐL
Atyám, Atyám, miért hagytál el engem?
ŐSZHAJÚ
Nem bírom hallgatni.
BOLTOS
Te ne se figyelj oda.
ŐSZHAJÚ
Persze a teremtés műve csak a megváltással lesz teljessé...
BOLTOS
Igen?
ŐSZHAJÚ
És ehhez hozzátartozik ez a keserű pohár is...
BOLTOS
Úgy van...
ŐSZHAJÚ
De most ismét megbántam, hogy teremtettem az embert a földön és bánkódom az én szívemben.
BOLTOS
Hogy mit bántál meg?
ŐSZHAJÚ
Azt, hogy megteremtettem az embert.

(Csönd)

BOLTOS
Tudom, ki vagy.
ŐSZHAJÚ
Én is tudom, ki vagy, Lucifer.

Idézetek
Móz 1.3–21. És csinála az Úr Isten Ádámnak és az ő feleségének bőr ruhákat és felöltözteté őket. Móz 1.8.21. ...az ember szívének gondolatja gonosz az ő ifjúságától fogva... Móz 1.9.11, 13. Szövetséget kötök ti veletek, hogy soha ezután el nem vész özönvíz miatt minden test; és soha sem lesz özönvíz a földnek elvesztésére. Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz a jele a szövetségnek közöttem és a föld között. Móz 1.6.5–6. És látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz. Megbáná azért az Úr, hogy teremtette az embert a földön, és bánkódék az ő szívében.

János és Jónás

JÁNOS
Hát keresztfára jutott a Megváltó... a világosság eljött a világba, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot.
JÓNÁS
Szétbomlik a rend... a rablás, gyilkolás emelt fővel jár.
JÁNOS
Öreg, te kivagy?
JÓNÁS
Jónás vagyok.
JÁNOS
A próféta?
JÁNOS
Igen, az vagyok.
JÁNOS
És mi járatban vagy itt, próféta?
JÓNÁS
Az Úr küldött.
JÁNOS
És milyen üzenettel?
JÓNÁS
Hogy nehogy elpusztítsátok a fiát.
JÁNOS
Az Úr Fiát?
JÓNÁS
Őt.
JÁNOS
És?
JÓNÁS
Mert ha megölnék őt, vagy aki hagyja, hogy megöljék, azok fejére és fiaikéra az Úr Fiának vére száll...
JÁNOS
S ezt most mondod?
JÓNÁS
...bűnös város! Jeruzsálem! bűnös nép lakozik tebenned.
JÁNOS
Ez biztos.
JÓNÁS
Te, ezek nem normálisak.
JÁNOS
A város pusztul, durva, idegen nép tiporja el...
JÁNOS
És miért nem mondtad el nekik az Úr üzenetét?
JÓNÁS
Miért, miért...
JÁNOS
Na miért?
JÓNÁS
Mért nő a fű... s mért szárad le, hogyha újra nő...
JÁNOS
Jónás! próféta vagy te, vagy...
JÓNÁS
Mit tudom én, mi akarok lenni...
JÁNOS
Jónás! El kell számolnod az Úrnak!
JÓNÁS
Igen. Az üzenettel.
JÁNOS
Nem azért bízta rád, hogy te megtartsd magadnak.
JÓNÁS
Nem is tartom... Barátom, tudod te, milyen sötét van egy bálna gyomrában?
JÁNOS
Mi lesz az üzenettel, Jónás?
JÓNÁS
Tudod, nem akartam, hogy valami bajom essék... tudod, János, ezek nem normálisak... De majd kihirdetem nekik... habár ezeknek úgyis hiába...
JÁNOS
Kihirdeted? Legalább így utólag...?
JÓNÁS
Igen! halljátok, Jeruzsálem népe! Az Úr azt üzeni nektek, nehogy valami szörnyű bűnt kövessetek el az ő Fia ellen. Ezt fogom mondani nekik. Nemsokára. Csak még várok egy keveset.

Az utolsó szavak

KÓRUS
Önmagának halt-e meg?
Vagy valaki másnak?
Nézd a sírásókat is,
sírnak, esznek, ásnak.
ISMERETLEN
S az igaz-e, hogy a keresztfán derült ki, hogy jobboldalt van a szíve?
ÉRDEKLŐDŐ
És melyek voltak az utolsó szavai?
ISMERETLEN
Állítólag azt mondta, hogy Méné, Tekel, Ufárszin. Megszámláltattál és híjával találtattál.
PÉTER
Dehogyis. Éli, Éli, lamma sabachtáni. Atyám, Atyám, miért hagytál el engem. Ezeket mondta.
ARRAJÁRÓ
Azt is mondta, hogy szomjúhozom.
TANÍTVÁNY
Szerintem azt mondta: Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet. És ezt mondva meghalt.
JÁNOS
Én úgy hallottam, az volt az utolsó szava: Elvégeztetett.
MÁRIA MAGDOLNA
Én meg úgy, hogy azt mondja: Megváltottalak, neveden neveztelek, enyém vagy.

Pilátus kisfia

PILÁTUS FIA Édesapám, már megint a kezét mossa?

Barabbás

– Már mindenki a keresztfán vélt látni téged! Csodás volt a megmenekülésed, Barabbás.
– Csodás, persze... ami azt jelenti, hogy igazságos... emellett azért természetes is volt, azt hiszem... magától értetődő...
– Hogy érted ezt, Barabbás?
– Szabadon bocsátásomat a nép követelte, barátom. Érted? a Nép!
– Igen, de Pilátus...
– Pilátus látta, ha egyetlen hajamszála is meggörbül, a felkelés úgy elsöpri őket, hogy hírmondónak sem marad római Júdeában. Barátom, nagy dolog a Nép akarata!
– Azért valami isteni fordulat is volt a sorsodban, Barabbás.
– Persze. Hiszen a népek vezéreit az istenek kiválasztó kegyelme óvja. Nem úgy, mint azt a szerencsétlen názáretit...
– A népek vezéreit? Hogy érted ezt, Barabbás?
– Azt hiszem, népünk élére kell állnom... A nép bizalma számomra parancsszóval ér fel. Még sokat fogtok hallani rólam.
– És hogy gondoltad ezt, hogy... élére állni?
– Azt hiszem, új vallást fogok alapítani... de lehet, hogy királlyá választatom magam... hiszen olyan erő van mögöttem, amely a már-már megtörtént halálból is visszahozott... s ezt ki mondhatná el magáról rajtam kívül?
– Hát tényleg...
– Enyém a jövő, barátom! Éljen Első Barabbás, a király, Isten Birodalmának földi megalapítója! Na! Senki nem éltet engem?

Magdolna és az ismeretlen

MÁRIA MAGDOLNA
Megfeszítették az Úristen egyetlen Fiát!
ISMERETLEN
Igen... már csak ő volna hátra...
MÁRIA MAGDOLNA
Kicsoda?
ISMERETLEN
Hát az Öreg... Őt kellene valahogy...
MÁRIA MAGDOLNA
Kit?
ISMERETLEN
Hát az Atyát.
ŐSZHAJÚ
Ne kötődj velem, Sátán, ne kötődj,
Láng-villád mindent fölkavar...'

„Ne kötődj velem...": idézet Ady Endrétől (Régi énekek ekhója)

Máté

– Nini, csak nem? Nézz te oda, a Lévi Máté!
– Üdvözlégy barátom, rég láttalak.
– Most jöttem Perzsiából. Mi újság a városban?
– Szomorú dolgok történtek erre mifelénk.
– Na, ez nem Jó. Aztán a vámszedéssel hogy állsz?
– A vámszedést abbahagytam.
– Értem. Akkorhát már csak pénzváltással foglalkozol. Igazad van, azon sokkal nagyobbat lehet kaszálni.
– Pénzt sem váltok már többet, barátom.
– Na ne csináld...
– Mégpedig azért nem...
– Hát akkor mit keresel itt a vesztőhelyen...
– ...mert az üdvösség elnyerésének órája...
– ...szerintem itt akarsz egy pénzváltó padot felállítani... igazad van, nem rossz hely...
– ...azzal, hogy eljött közénk a Megváltó...
– ...mondom én...
– ...és vele a megváltás ígérete...
- ...szóval mégis a pénzváltás...

– ...nem pénzváltás, ember. Megváltás, arról beszélek.
– Az mi?
– Hogyhogy mi az?
– A váltás azt jelenti, hogy valamit átváltasz valamire. Mit vált ez a te Megváltód?
– A bűnös lelkeket váltja meg...
– Értem. És mire váltja őket át?
– Hülyeséget kérdezel. Nem mire váltja, hanem megváltja...
– De mire...
– ...örök életre, üdvösségre a paradicsomban...
– Na álljunk meg, mert én ezt nem értem. Vannak egyszer tehát a bűnös lelkek. Ezeket ő bevételezi.
– És a megváltással megtisztulnak.
– Egy pillanat, hogy jobban értsem. Tehát olyan ez, mintha a pénzváltó hamis pénzt kapna...
– Mondjuk úgy, hogy rossz pénzt...
– ...és adna helyette tiszta jó aranypénzt, erről van szó?
– Hát a te fogalmaid szerint...
– És mi ezen az ő haszna?
– Kinek?
– A te pénz... a te megváltódnak. És hol van ő most?
– Ott fönt a keresztfán.
– Értem. Kik tették ezt vele?
– Akiket meg akart váltani.
– Aha.
– Hát igen.
– Szóval ennyire vitte a megváltással. És mondd, Máté...
– Tessék...
– Ha mondjuk, azt akarnám, hogy én is... szóval, hogy engem is...
– Igen... Értelek. Azt tudnod kell, hogy az ő halála a megváltás ígéretét nem kérdőjelezi meg.
– Szóval, hogy hogy működik ez... ezzel a váltással... mert azt értem, hogy bemegyek a pénzváltóba... ott történik meg a pénzváltás... de a megváltóba... az hol van? hol keressem? mi van oda kiírva? azt mondod, hogy habár a Megváltó meghalt a megváltás működik... igen, de hol?
– Saját magadban.
– Bennem?
– A Megváltó segítségével meg fogod találni magadban az örök üdvösségre született halhatatlan lelket...
– Mintha a hamis pénzben elrejtve ott lenne egy aranypénz? És azt váltanám ki? Hej, te Lévi Máté... és minden egyes bűnös ember? mindenki reménykedhet ebben? hogy bűneit... vagy bűneitől... hogy megváltják belőlük? Hogy megváltják tőlük?

Mária a megváltásról

Nem tud oly gyorsan vágtatni az ember
hogy ne érnék utol szerelemmel.

Nem tud oly gyors lenni a bűn sem
hogy meg ne tudná nagy lovát előzni
a megváltás, a kegyelem csodája
hogy meg ne tudta volna őt előzni,
a bűn lovának habzó vágtatását –

Hajszolja nagy lovát a bűn
hogy elsőnek odaérjen
ámde ott van már, az Úr kegyelmét hozta:
ámde ott van már egy angyal hófehérben.

Hogy ott ne járt már őelőtte volna –
nem tud oly gyorsnak lenni ő, a bűn.

Uram, irgalom, kiáltozol,
Kyrie eleison,
és angyal hozza az Úr szavát: egeneto,
már meg is történt, ede eleisa:
már meg is könyörültem rajtad.

A görög szavak ejtése:
ejeneto; idi ileisza. Jelentésük: ez már megtörtént; már megkönyörültem.

A kereskedő

TANÍTVÁNYOK
És mi lett a szamarával?
KERESKEDŐ
Hát, ami a szamarat illeti... azt éppenséggel én is meg tudom mondani... tudniillik hogy az énhozzám került.
TANÍTVÁNY
De jó, hogy megvan, kegyelmes Isten! Áldott legyél, amiért volt gondod a Megváltó szamarára.
KERESKEDŐ
Hát azt, hogy izé... hogy megvan... ami azt illeti, az éppenséggel nem pontosan így van...
TANÍTVÁNY
Hanem hogy van?
KERESKEDŐ
Hát ami a teljes igazságot illeti, a helyzet éppenséggel az, hogy hát jött a tegnap egy mészáros Keriothból... aki kitűnő szamárkolbászt készít, erről nevezetes... és hát én nem akartam megválni ettől a csacsitól Isten tudja, miért... nagyon ragaszkodtam hozzá... de ez a keriothi hentes annyit mind erőszakoskodott... és olyan jó árat fizetett érte, hogy én végül... hát szóval eladtam neki a szamarat. Most sem értem, miért érzem úgy, mintha megbántam volna... lehet, hogy ma már el sem adnám?... eh, felejtsük el. Kérsz egy kis kolbászt?

Péter álma

Furcsa álmot láttam... Krisztus urunkkal gyalogszerrel vándorolván... egy különös országba vetődtünk... az volt a neve, hogy Csárda... de lehet, hogy a fogadót hívták így... be akartam menni közelről megnézni... Jézus rámszólt: „Ne menj be, Péter!" Nem mondta kétszer... és ahogy mégis bementem, a hátamra nőtt egy hegedű... valami lantféle hangszer... és a fogadó... szóvalhát az a hely, ahol a kancsó kézről kézre jár...

Hallani zajt,
Hangos kacajt,
Szidalmat is, épületest,
Rohadt beszédekkel vegyest...

a fogadó tele volt mindenféle emberrel... néhány névre még emlékszem is... Pörge Dani... a vén Márkus... Tuba Ferkó... Bolond Istók... meg az asszonyok... Dalos Eszti... Sinkó Terka... Szőke Panni... egy rémes boszorka, Vörös Rébék... egy másik, valami Ágnes asszony... aztán a kasznár... görögök, fuvarosok... és mind ittak és minden garázda nekem esett, hogy „Húzd rá! húzd rá!"... ezt kiabálták, s én nem értettem, mit akarnak tőlem ezek a magyarok. Mert most jut eszembe, magyaroknak hívták őket.

*

És akkor János vitéz és Toldi Miklós összenéztek, biccentettek, lehunyták szemüket s így szóltak: te következel.*

Lásd Arany János versét: A hegedű.
* Kántor Péter nyomán. A pontos idézet így szól: Toldi Miklós pedig János vitézzel egyetemben biccentett, aztán lehunyták a szemüket, mint akik azt mondják: Most rajtad a sor! (Ős, 1997.)

Máté álma

Én is álmodtam valamit... Görögországban történt. Egyik este, amikor a nap éppen lenyugodni készült, Krisztus odaült mellém a padra, olyan egyszerűen és nyugodtan, mintha csak a szomszédom lett volna. Egy üres zsákot tartott a kezében; felsóhajtott, és a zsákját a földre ejtette. A lába poros volt, a szegek ütötte öt seb felfakadt és vérzett.
– Szeretsz-e te engem? – kérdezte szomorúan.
– Édes Jézusom – feleltem neki – kész vagyok meghalni érted, ha úgy kívánod.
Ő mosolyogva bólintott, de nem szólt, így ültünk egy darabig; meg voltam illetődve, s én sem beszéltem. Végül is nekibátorodtam, és megkérdeztem:
– Fáradt vagy, uram; a lábadat por és vér fedi; honnan jössz?
– A falvakat járom – válaszolta Jézus. – Most jövök Lykovrissziből. A gyermekeim éheznek; magammal hoztam ezt a zsákot, hogy alamizsnát gyűjtsek bele. Nézd: hazafele tartok, s a zsák üres. Belefáradtam...

Mindketten a lenyugvó napot néztük. S Krisztus egyszerre csak rám támadt, szemrehányásokkal halmozott el:
– Azt mondod, hogy szeretsz, és gondtalanul, összetett kézzel üldögélsz itt? Eszel, iszol, kényelembe helyezkedve, a tanításaimat olvasgatod, sőt, könnyeket is hullatsz, ha arra gondolsz, hogy engem megfeszítettek, aztán ágyba bújsz és elalszol. Nem szégyelled magad? így szeretsz engem? Ezt nevezed te szeretetnek? Talpra!
Felpattantam, a lábához vetettem magam, és felkiáltottam: „Bocsáss meg, Uram, bocsáss meg! Parancsolj és engedelmeskedem!"
– Fogd a pásztorbotod – mondta Krisztus – és menj az emberek közé! Ne félj, beszélj hozzájuk!
– De mit mondjak nekik?
– Mondd meg – magyarázta Jézus – hogy éhezem. Zörgetek a kapukon, kinyújtom a kezem és ezt kiáltom: könyörüljetek rajtam, keresztények!

A szöveg idézet Nikosz Kazantzakisz Jézus-regényéből.
(Akinek meg kell halnia, fordította Rubin Péter)

Veronika imája

Mi ez a fekete doboz
s minek a képe életem?
Talán majd ezt is megtudom
hogyha majd újra élhetem.

Nem más, mint lenyomat az én.
Én csak egy felvétel vagyok
mit hosszú-hosszú évekig
exponáltak a csillagok.

Szombat este a Templom téren

ÉRDEKLŐDŐ
Vajon mikor jön el a Messiás...
ARRAJÁRÓ
Hát hiszen éppen tegnap feszítettük keresztre.
PILÁTUS FIA
Édesanya!
PILÁTUSNÉ
Tessék, fiam!
PILÁTUS FIA
Apuka miért mossa reggeltől estig a kezét?
BÍBOR-ÁRUS LÁNY
Bíbort vegyenek!
FESZÜLET-ÁRUS
Feszület kapható!
BARABBÁS
Éljen Barabbás! Barabbás, Barabbás!
HENTES
Szamárkolbászt tessék!

A virrasztó Mária Magdolna

Összevarrok és szétszabok

s nem is biztos, hogy én vagyok
mert eltakarnak módfelett
az éjszakák s az évszakok.

És azt az átvérzett ruhát
ki varrja vajon át meg át!

Várva, hogy magukkal vigyék
az évszakok s az éjszakák?!

Barabbás

– Nem jössz ki a názáreti sírjához, Barabbás?
– Minek?
– Hát, hogy... egy szál virágot... csodálatos megszabadulásodért...
– Nem érek most rá, barátom.
– Miért, mi sürgős dolgod van, Barabbás?
– Királyságomat kell megalapítanom. Meg különben is, mi érdekes lehet egy sírban?

A kórus hangja

Expressz levélben jő a pusztulás
de kegyelmét elküldte már az Úr
feltámaszt mindenkit az Isten
és nem hagy megváltatlanul.

Vasárnap hajnalban

ISMERETLEN
Mennyi lehet az idő?
TANÍTVÁNY
Te mire vársz itt, atyafi?
ISMERETLEN
Én csak itt várok... hogy izé... hogy mi történik.
MÁTÉ
Most már harmadik napja, hogy...
TANÍTVÁNY
Azt hallom, a Sátány kétségbe van esve.
ISMERETLEN
Az meg miért?
TANÍTVÁNY
Azt mondják, az Úr fogadott a Sátánnal, hogy az emberek lelke kié legyen.
ISMERETLEN
Na és kié lett?
TANÍTVÁNY
Az Úr Fiának halála árán mindannyiunknak része lehet az üdvösségben. A megváltás lerombolja a Sátán művét. Ezért őrjöng most a szőrös bestia.
ISMERETLEN
Szóval így...
MÁTÉ
De miért kellett ehhez meghalnia?
TANÍTVÁNY
Mert a Sötétség Fejedelmétől csak saját házában lehet elragadni a lelkeket az örök életre.
ISMERETLEN
Igen?
TANÍTVÁNY
Igen. Ezért kellett Jézusnak poklokra szállnia, mint a közönséges halandóknak.
ISMERETLEN
Aha...
MÁTÉ
Mintha csak ember lett volna? Mintha lecsökkentette volna saját istenségét?
TANÍTVÁNY
Igen.
MÁTÉ
Szóval ezért volt szükség az ő ember-halálára. Hogy alászállhasson.
TANÍTVÁNY
Hát persze. Hiszen mi keresnivalója lenne az Úrnak a pokolban?
ISMERETLEN
Tényleg. Jól is néznénk ki.
TANÍTVÁNY
Úgy nem is lenne érvényes a fogadás az Úr és a Sátán között.
ISMERETLEN
Hát...
TANÍTVÁNY
A Sátánt az Emberfiának kell legyőznie.
MÁTÉ
De ki hozza föl Jézust a halálból?
TANÍTVÁNY
Hogyhogy ki hozza föl?
MÁTÉ
Eisz tén abüsszon... Ki megy le az alvilágba? Azért tudniillik, hogy Jézust felhozza.
ISMERETLEN
Na ez az!
TANÍTVÁNY
Micsoda?
ISMERETLEN
Hátha mégsem támad föl és ott marad lenn nálam...
TANÍTVÁNY
Hogy mi?
JÚDÁS
Melyik az a sírkamra? Szeretném még egyszer utoljára megcsókolni.
MÁTÉ
Most aztán tűnj el innen, Júdás!
MÁRIA MAGDOLNA, ASSZONYOK
Üres a sír! Feltámadott! Feltámadott!
ISMERETLEN
Egészen biztos?
MÁRIA MAGDOLNA
Igen. Saját szemünkkel láttuk. Üres a sír! Feltámadott!
ISMERETLEN
Akkorhát vesztettem.

Megjegyzés
„Ki megy le az alvilágba?" Azért tudniillik, hogy Jézust a halálból felhozza. Pál levele a Rómaiakhoz, 10.7. Jézus pokolraszállása közben „mintegy lefokozta magát és lecsökkentette istenségét", alászállt az alvilágba és lerombolta „azt a börtönt, amely ősidők óta lerombolhatatlanul állt". Euszebiosz szövegét idézi – és az egész kérdéskört elegáns és mély gondolatmenettel járja körül – Rugási Gyula tanulmánya: Eszkatológia és túlvilághit az újszövetségi apokrifekben, In: Örök romok, Latin Betűk Kiadó, Debrecen, 1997.

Hieroglifek

Akinek lénye nem rokon velem,
Az nem látja meg bennem önmagát

S én százszor megoldatlan maradok,
Hieroglif, hieroglif vagyok.
Isten előtt így állok én is,
Az Ős-hieroglif előtt,
S oldozgatom, oldozgatom,
De annyit értek csak belőle,
Amennyi lényemmel rokon.

Reményik Sándor: Hieroglifek (részlet)

János

JÁNOS
Isten Bárányt áldozott.
KÓRUS
Egetverő cédrusok,
földet érő ember.
Lépett az Úr. Áldozat.
S látja Sötét: nem nyer.
JÁNOS
Újonnan kell születnetek.
A szél fú, amerre akar,
és annak zúgását hallod,
de nem tudod, honnan jő
és hová megy: így van mindenki,
aki Lélektől született.

A záró szavak:
idézet János Evangéliumából (3.8)

 

Galéria 3