FőoldalRÓLAMTanulmányok, esszékSzőcs Géza: A szélnek eresztett bábu

Szőcs Géza: A szélnek eresztett bábu

Budapest, 1986, Magvető Könyvkiadó, 240 p.


Szőcs Géza negyedik, Szélnek eresztett bábu című gyűjteményes kötetének egyes versei önmagukon túlmutatva, ciklusra, kötetre nyitottak. Szerzőjük ugyanis nem az egyes verseket, hanem a köteteken átívelő, szoros szövedéket alkotó életművet tekinti az alkotás távlatának. Így jelentésük komplexitása is csak a többi vers vagy kötet ismeretében bontakozik ki igazán a maga teljességében. A címadó verset például a Kilátótorony és környéke (1977) című második kötetből választja a költő. A könyv borítójára illusztrációként viszont a Párbaj (1979) kötetben megjelent Egy üveg Szemper sör története poémának a képvers-betétje kerül, a Repülőgép a csillagvizsgáló kertjében címmel. A ~ kötet egyik verse, A mi villog ott? egy bőrkabát pedig mind alapszituációja, mind játékos formája révén egyaránt tekinthető Az uniformis látogatása (1987) egészére kiterjeszthető, majd a későbbi Históriák a küszöb alól (1990), illetve A magyar ember és a zombi kötetekben megjelent Karácsonyi játék címűbibliai tárgyú, hangjáték formájában megírt politikai pamflet anticipációjának. A De a szó a szó című vers első sorában a „sirálybőr cipő”, mely ugyancsak itt bukkan fel először, az életmű hetedik kötetének válik címadójává (A sirálybőr cipő, 1989).

Máskor viszont a költő ugyanazt az alapgondolatot egyaránt kipróbálja versben is és prózában is. A két különálló
Első szonett
, Második szonett egymásba játszott versek. A Kettős szonettben megvalósított ötlet – „lásd összeillenek a sziluettek / szét nem szedhető párban / összetetten / mert eggyé lettek / teljesen eggyé lettek.” – visszatér még egy későbbi regényrészlet részeként, ahol a két vonat „puhán áthatol egymáson, anélkül, hogy rombolást okoztak volna a másikban” (9. Az atomok).

A szélnek eresztett bábu
könyv verseiben és szövegeiben több köteten átívelő, a magánmitológia teremtését is feltételező motívum szerepel. Az egyik ismétlődő motívum a költészetről és a mítoszról való gondolkodás köré szerveződik. A Mi a vers? című írást már olvashattuk korábban a Kilátótorony és környéke című kötetben, de az értekező szöveg előzményei megtalálhatóak a Parton Proteus alakoskodik. A megtalált vers című, élénk polémiát kiváltó írásában is, amelyet a költő Weöres Sándor 60. születésnapjára írt és a Korunkban publikált 1973-ban. Ugyanúgy a reflexív tartalmú írások vonulatába tartozik a Merre mutat versünk?, amely viszont a Párbaj, avagy a huszonharmadik hóhullás (1979) című könyvben jelent meg.

A
Mi a vers?
című esszé költői program is egyben, amelynek lényegi mozzanatait egyrészt az emlékezésben és az alkotás ősi geneziséhez való visszatérésben látja a szerző, amikor a szó és a kép még nem váltak el egymástól, másrészt a beavatkozásban: „költői tett a bomlófélben levő nyelv elemeinek hulló mozgását megállító beavatkozás, a csökkent és zilált energiaszintekre degradálódott szavak feltornászása magasabb energianívóra.”

A motivikus egyezések egyik vonulata a robbanás/repedés képzetéhez kapcsolódik, egymásba játszva az élő és az élettelen, a gépi és az organikus anyagokat megjelenítő versalkotó elemeket (
De a szó a szó). A Születésnapod
című versben a „fordított robbanás” a születés metaforájává válik, amelyet rendhagyó perspektívából mutat be a költő azzal, hogy a robbanást összekapcsolja a keletkezéssel: „mintha egy bomba repeszeit / hat lidércz ereje szívta volna vissza egyetlen testté.”A megsemmisülést a szétesést, az élő anyag viselkedésének időben visszaalakuló folyamataként követi a költő A megtébolyodott almafa című versben.

Egy másik visszatérő motívum a repedés/rés képzetköréhez tartozik. A felszín alatti, mikroszkopikus világba való betekintés során maguk a megfigyelt elemek is visszanéznek: „körülöttünk pipacsok ütik át fejük: / a lentiek / figyelnek minket pipacs-periszkópokon” (
Beleskelődni egy pipacson).
Az Egy üveg szemper sör története című versben viszont a rétegekben való lefelé haladás és a mögöttiség-struktúra jelenik meg: „Ha csak annyi rést sikerül találnom a dolgok közt, amibe legalább egy kés pengéje beilleszthető”. A belső rétegekbe való lehatolás Balázs Imre József meglátása szerint gyakran a víz sokrétű jelentéstartalommal telítődött motívumvilágához vezet el bennünket (Virradat a víz alatt). Az Egy üveg Szemper sör történetében a víz az öröklét forrására utal, az Elődök című versben viszont az ősi identitás elemeként tételeződik fel. Máskor fantasztikus vegyi folyamatok terrénuma is lehet (Barátom téli monológja őszi sajátmagához), s kapcsolódhat az örök körforgás képzetéhez, a ciklikus időszerkezethez, amely a Szőcs Géza-versekben érvényesülő mítoszi szemlélet sajátja.

Szőcs Géza költészetszemlélete a rendkívül szerteágazó stílusminőségekből és a formagazdagságból adódóan nem köthető kizárólagosan egyetlen szemléletmódhoz. Az a paradoxon teszi izgalmassá a költő verseit, amelyben egymással párhuzamosan érvényesül két tendencia: egyfelől a személyesség mindent átformáló, felszippantó, képzeletileg átértelmező, „homogenizáló” ereje, másfelől pedig a késő huszadik századi ember alapvető „heterogenitásélménye”. E két tendencia ütközéséből származó feszültség indukálja a költő képi világát.
A szélnek eresztett bábu
című kötet magában hordozza Szőcs Géza egyéni világteremtésének az életmű egészére jellemző vonásait: továbbviszi a korábban már megfogalmazott víziót, szervesen építi tovább az egyénileg kialakított formarendszereket és visszakapcsol azokhoz a kultúrtörténeti meghatározottságokhoz, amelyek a szemléletformálás erejével hatnak. E mindenségre nyitott, többrétegű jelentésvilággal bíró költészet mindvégig megőrzi a személyességet és a személyes kézjegy hitelesítő pecsétjét.

Irodalom:
Balázs Imre József,
Gondolat és kép egybeesése. Ismétlődő motívumok Szőcs Géza értekező szövegeiben és verseiben,
Parnasszus, XVI. évf. 1.
Blénesi Éva,
Szőcs Géza
, Pozsony, 2000, Kalligram Kiadó.

Kritikák 3