„...a leendő magyarság nyelve – ekkor még csak ugor nyelvjárás-csoport – kétségtelenül nem volt teljesen egységes. A vadság felső fokán (kiemelés tőlem: Sz. G.) 100 négyzetkilométer 5-10 embert tud eltartani" (s az ebből következő szétszórtság nem kedvez a nyelvi egység kialakulásának.)
(Bárczi Géza: A magyar nyelv életrajza. Budapest, 1966)
Én is egy 10 × 10 km-es területen élek
kóborolok a városban egész nap zsákmány élelem után
nem mindig járok sikerrel.
A világ legfélénkebb állata az
ausztráliai erszényes egér. Mihelyt megpillant
egy másik élőlényt
szívdobogást kap
és kis híján elájul a rémülettől.
Hanem
a világ legritkább állata
a Dasogale fontoynenti.
A Malgas Köztársaságban él.
Az az egy, ami van belőle.
Ő az egyetlen élő Dasogale fontoynenti.
Nem tudom, hogy néz ki, mekkora.
Azt sem: kiirtották-e a többit
vagy mindig is csak egy-két D. f. élt a Földön.
Benyovszky Móric
látott-e ilyen állatot? nem tudom.
Kopott tábla majd egyszer
a budapesti Nemzeti Parkban.
ITT LÁTHATÓ AZ EGYETLEN MÉG ÉLŐ
(kiolvashatatlan)
GYŰJTÖGETŐ ÉLETMÓDOT FOLYTAT
Az egyetlen még élő micsoda?
Mindenki megismételhetetlen,
senki nem ismételhető meg.
Belőlem is csak egy van
ritka vagyok mint a Dasogale fontoynenti
és félénk mint az egér:
az erszényes egér hozzám képest oroszlán
tudom, hogy nem vagyok kellően vakmerő
de így, egér-bátorsággal is
és megismételhetetlenül
szeretem ezt a várost
ijedősen s mégis
a vadság felső fokán
mint egy ugor nyelvjárás
mint egy leendő magyar.
