Vendégek az Ellenlábas szigetekről

Az al-legóriás ember
12
6

A fényjelek az Antipódusoktól
a bolygót lassan körbe-körbe kússzák

eljutva ím e híres tartományba
hol vigadva de rettentő keservvel

a nótát mérges, vén cigányok húzzák:

ahol egy nemzet biztos kézzel
saját szívébe mártja tőrvasát
s gyűlöli önmagánál jobban:
gyanított ellenlábasát.

De most új ezred népe száll nyeregbe.

Az évezred egy boldog, hosszú ország
melyben a keskeny sors kiáradását
a csillagzatok meg-megsokszorozzák.

Rekedtes hangod hallom, pátosz!
vagy ki más mormogja az éjben:

„Békülj ki önmagaddal, nemzet,
vágj át az újabb ezredéven,

és lépj át könnyű sirálybőr-cipődbe
s a rejtett, absztrakt, távoli jövőből
a tényleges és végleges időbe

és lélegezz mint roppant mellkasok

lélek legyél s a lélek lázadása.
Mint az órákban, benned is föl-le jár
a homok titkos, lassú áradása."

 

Nemrég egy barátunk Csíkszeredában, Molnár Vilmosnak hívják, azt álmodta, hogy két reneszánsz megtámadta és üldözőbe vette.

 

Galéria 3