Én is akkor jártam először ebben a szőlőskertben, amit már – mint utóbb megtudtam – arra sem érdemesítették, hogy csősszel őriztessék. Az esküvőnkre gondoltam, arra, hogy itt kellene megtartanunk, a mellett az öreg, domboldalba süppedt téglafal mellett, amiről legfönnebb csak sejteni lehetett, hogy borospince vagy kápolna maradványa. Azok a venyigék!
Vagy lehetne a kerci apátság földből kiálló faragott kő ablakkereteinél. Vagy Vásárhelyen, a Köteles Sámuel utcában, ősszel és estefelé. Ezeken az esküvőkön csak ketten lennénk. A K. S. utcában ősszel, estefelé csákónál nagyobb, sárga – kénsárga – levelek zörögnek az arra járó ember lába alatt.
