A vásárhelyi autóbusz

A szélnek eresztett bábu
62
59
Te mentél át a vízen?
86
41

Mikor majd alvó férjed olyan lesz melletted, mint

hanyattfekvő meleg vászonszobor és

arcának kosara üres lesz, és te fölébehajolsz, akár egy elhagyott

óriási hegedű fölé: – fog-e egy pillanatra

káprázni a szemed, hogy úgy lásd, mintha

az én arcom lenne ott – ami aztán úgy tűnnék el,

mint a lehúzóskép, szél által lecibált papír; vagy

elmerülne a másik arcban, akár egy ellenséges tengeralattjáró:

így lesz? igen? nem?

 

 

Te el tudnád, te szét tudnád választani majd

fiadból azt, ami tebelőled van, és fiamból azt, ami énbelőlem van:

mint egy ügyes sebész, és össze is tudnád majd rakni

a te fiadból és az én fiamból, hogy milyen lenne

a mi fiunk? Fogod-e majd ilyen szemmel

méregetni a két fiút egymás mellett?

 

*

 

Az autóbusz Vásárhelyen áthalad egy olyan utcán, ahol

minden lakásban egyetlen nagy lámpabura világít a

szoba közepén – teljesen egyformák ezek a lámpák,

rohan az autó és a melletted változó lakásokban mintha

veled együtt szaladna falakon keresztül

ugyanaz a holdszerű gömb

szobáról szobára.

Mintha minden lány nyitott lakásablak lenne

 

 

így keresem bennetek az igazi és egyetlen arcot

 

 

Versek 2